Vannak dolgok, amikről a férfiak nem szívesen beszélnek, még egymás közt sem – ez volt a kiindulópontja annak a cikksorozatnak, amelyet a férfiszorongásokról kezdtünk el megjelentetni itt, a HVG-n. A három korábbi részben azt vettük végig, hogy a látszólag magukkal és a világgal rendben lévő emberek milyen szégyenérzetekkel, szorongásokkal küzdenek a férfivá formálódás során, a párkapcsolatokban, apaként és a munkában.
Mindezek után most már rátérhetünk arra, hogy a szexben mi minden miatt szoronganak a férfiak. Ezt a területet talán nehezebb feltárni, mint a korábbiakat. Mert hogy a munkahelyén vagy társasági helyzetben hogyan viselkedik és dolgozza fel a feszültséget valaki, azt nagyjából mindenki látja, aki ott van. A szexet körülvevő szorongások viszont rendszerint a négy fal között maradnak, és a külvilág ugyanúgy nem tud róluk, ahogyan egy gyerek szexuális formálódásában sem játszik közvetlen szerepet, hogy a szülei azt hogyan csinálják. Ez nem olyan, mint a nyakkendőkötés, amit apuka megtanít a fiának a tükörben, a gyerek előtt a hálószobaajtó zárva marad. És mivel ennyire privát dologról van szó, a szexuális szorongásaikról a férfiak talán még annál is kevésbé beszélnek másokkal, mint amennyire az apai vagy a munkahelyi gyötrelmekről szoktak.
https://hvg.hu/360/20241030_szorongas-ferfiak-gyerekkor-csalad-parkapcsolat-munka
Pedig rengeteg kérdés sorakozik ezzel kapcsolatban. Az ágyban mennyit képes egy férfi megmutatni a sérülékenységéből? Tényleg olyan komoly szorongást okoz a férfiaknak a péniszméretük? Meg lehet-e pénzzel szerezni az életre szóló szerelmet? Hogyan tudja a túlzott pornófogyasztás taccsra vágni egy ember szexuális és érzelmi életét? Hogyhogy egyes férfiak elmennek prostituálthoz, fizetnek, és aztán nem csinálnak ott semmit? Milyen szerepe van az idegrendszerünk működésének abban, hogy el tudunk-e lazulni a hálószobában? Milyen mintákat talál ma egy fiatal, ha meg akarja tanulni a szexet? És hogyan vezethető vissza lényegében minden szorongásunk, a szexuális is ugyanarra a bizonytalanságra?
Olyan kulturális közegben élünk, amely azt mondja, egy férfinek mindig jól kell éreznie magát, mindig tettrekésznek kell mutatkoznia, állandóan rendben kell lennie, előző cikkeink is nagy részben arról szóltak, hogy mennyi olyan élethelyzet van, amelyben a férfiak egyszerűen nem árulják el a problémáikat még a párjuknak vagy a barátjuknak sem, mert azt képzelik, ez a fajta kitárulkozás a gyengeség jele, meg egyébként sem kíváncsi rá senki.
Személyes érdekesség, hogy amikor elkezdtem dolgozni ezeken a cikkeken, azt képzeltem, az abban megírt élethelyzetekből magukra ismernek majd a férfitársaim, és esetleg megnyugtató érzést kelt majd bennük, hogy nincsenek az egyedül a szorongásaikkal. De hogy így történt-e, az sosem derült ki számomra, mert visszajelzést csak nőktől kaptam, akik a többi között azt mondták, hogy most már jobban megértik, mi megy végbe a férjükben.
Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a szorongásoknak nemcsak a felvállalása kelt szégyenérzetet a férfiakban, de már arra sincs igazán fogadókészség a részükről, ha valaki, mondjuk egy újságíró felhozza a témát.
AFP / DPA / Annette Riedl
Miközben nyilván tök irreális bárkinek azt várnia magától, hogy mindig rendben legyünk. Így természetesen a férfiak is legbelül bizonytalanok és sebezhetők, és a szexualitásban ebből a sebezhetőségből származik a sérülékenységük.
Ez azért fontos ügy, mert – ahogy Szilágyi Szilárd szexológus, terapeuta fogalmaz a HVG-nek – a szex a szaporodás meg az örömszerzés mellett a legmélyebb szinten mégiscsak az intimitásról szól: „Vagyis arról, hogy amikor a másik emberhez kapcsolódom, megmutatkozom neki a magam sérülékenységében, meztelenül, fizikailag és lelkileg kiszolgáltatottan, olyannak, amilyen vagyok. Ez a kitárulkozás általában idegen tőlünk, holott a cél mégiscsak az volna, hogy olyan mélyen tudjak összekapcsolódni egy másik emberrel, mint szerencsés esetben senki mással.”
