Betöltés...

„Orvosként sem mindig könnyű a túlsúlyos gyerekeknek jól tanácsot adni” – hogyan beszéljünk érzékenyen a fogyásról a családban?

Idén először több a túlsúlyos gyerek a világon, mint az alultáplált. A magyar helyzet sem jó, a kamaszok negyede túlsúlyos vagy elhízott. A szülők, még ha érzékelik is a problémát, sokszor bizonytalanok abban, hogy merre induljanak, segíteni akarnak anélkül, hogy lelki sebeket ejtenének a gyerekeiken. Hogyan érdemes belekezdeni a témába egy tinédzserrel ? És miért közös célokat tűzzünk ki, ha életmódváltásba kezdünk? Ezekről is kérdeztük a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának szakembereit, dr. Gács Zsófia endokrinológust és Magyar Emma klinikai szakpszichológust.

A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján, az Életmód Ambulancián hónapokon keresztül dolgoznak együtt túlsúlyos gyerekekkel és családjaikkal, ahogy arról a HVG korábbi cikkében már beszámolt. Eggyel korábbról indítanék, hiszen akik ott vannak, már bejutottak az egészségügyi rendszerbe. De mi történik a családokban a segítségkérés előtt? Milyen ponton észlelik a szülők, hogy gondot jelenthet a gyerek súlya? 

Gács Zsófia: Fontos tisztázni, hogy mit is jelent a gond. Az csak az egyik kérdés, hogy a gyereknek a mérőszámok szerint az ideálisnál nagyobb-e a súlya. A másik az, hogy neki ebből származik-e bármilyen egészségügyi problémája vagy panasza. Vannak szülők, akik szerint változtatni kell a gyerekük evési szokásain, de a gyerekük nem így gondolja, ez is megjelenhet gondként. Ezek a helyzetek szétszálazhatók. Nagyon sok gyerek él túlsúllyal éveken keresztül anélkül, hogy azzal bármit kellene csinálni, vagy bárki elkezdene foglalkozni vele. De a legtöbben, akik hozzánk fordulnak, már próbálkoztak életmódváltással vagy legalábbis valamilyen fogyókúrával. 

A túlsúlyhoz még mindig rengeteg stigma és szégyen kapcsolódik. Sokszor találkozni azzal, hogy a túlsúlyos gyerekek szüleit mélyen elítélik mások. A témáról szóló cikkek alatt gyakran megjelennek az olyan rendkívüli módon leegyszerűsítő tanácsok, hogy „csak nem kéne a gyereknek annyi csokit adni”. Mennyire nehéz nekik segítséget kérni az egészségügyben? 

G.Zs.: A legtöbbször nagyon. A túlsúllyal élő gyerekek szülei közül sokan maguk is túlsúlyosak, így saját tapasztalatból is ismerik az egészségügyben megélt elutasítást vagy bántó megjegyzéseket. A genetikai háttér mindenkinél számít. Ha egy családban van hajlam a túlsúly kialakulására, akkor nagy eséllyel a gyereket is eléri a probléma. 

https://hvg.hu/360/20250904_uzsonnas-doboz-tizorai-gyermeketkeztetes-eveszavar-dietetikus-gyermek-pedagogus-szulo-csoport

Az is előfordul, hogy az egészséges testsúlyú szülők viszik önökhöz a túlsúlyos gyerekeiket? 

G.Zs.: Igen. Sokszor találkozunk olyan szülőpárral, akik kamasz- vagy gyerekkorukban maguk is túlsúlyosak voltak, de megtaláltak egy olyan életmódot, ami mellett elégedettek a súlyukkal. Ők nagyon kétségbe tudnak esni, amikor a kamaszodó gyerekükön hasonló változásokat látnak. 

Hozzászólások

Nem biztos, hogy ugyanazt nevezzük szerelemnek minden kapcsolatunkban

Van kapcsolat, amelyben magabiztosak és felszabadultak vagyunk, egy másikban féltékenyebbek, bizonytalanabbak vagy éppen sokkal szenvedélyesebbek. Ugyanaz az ember is egészen más oldalunkat hozhatja elő attól függően, kit szeretünk, mennyire bízunk benne, és milyen tapasztalatokat viszünk magunkkal a kapcsolatba. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus azt járja körül, miből áll össze az az érzés, amelyet egyszerűen csak szerelemnek nevezünk.