Betöltés...

2. Az edzés mint longevitytaktika

A legújabb megfigyelések megdöbbentő képet mutatnak: az öregedés nem egyenletesen halad, hanem hullámokban csap le. Az első nagy ugrás gyakran 44–45 éves korban jön – pontosan akkor, amikor még azt hiszed, van időd. Holnaptól kezded. Jövő hónaptól. Jövőre biztosan. A második hullám 60 körül jön. És ezekben az időszakokban néhány év alatt történnek meg olyan változások – lassul az anyagcsere, csökken az izomtömeg, romlik az inzulinérzékenység –, amelyek korábban egy-másfél évtizedet vettek igénybe. A tested ilyenkor üzen. Meghallod?

Volt idő, amikor az edzés még egy teendő volt a listámon – sőt, őszintén szólva mindig is ez volt az a mumus, amiről a leginkább le tudtam magamat beszélni. Ma már tudom: ez a leghatékonyabb longevity-eszköz, amit használhatok. Egyszerre épít izmot, erősíti a csontokat, javítja az inzulinérzékenységet és a szívem fittségét. A szakértők abban egyetértenek, hogy négy pillérre érdemes figyelni: stabilitás és mobilitás (hogy ne ess el, és ha mégis, fel tudj állni), erő (hogy fel tudj emelni dolgokat), tartós aerob munka (Zóna 2 – hogy bírd sokáig), és időnkénti nagy intenzitás (VO₂max – hogy tudj sprintelni, ha kell). A logika egyszerű: alapok, aztán teljesítőképesség, majd tartósság. Életkortól függetlenül, biztonságosan.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.

Győző-Molnár Anna