Elég beírni a keresőbe, hogy makacs hasi zsír, lassú regeneráció vagy hirtelen öregedő bőr, és pillanatok alatt peptideket hirdető oldalak sora jelenik meg. Hol zsírégetőként, hol alvást javító szerként, máshol gyorsabb felépülést ígérő injekcióként hirdetik őket. A közösségi médiában, a biohacking-videókban és a drága longevity-klinikák oldalain ezek a szerek gyakran úgy jelennek meg, mint ugyanannak a divatos trendnek különböző változatai.
Mitől lesz egy peptidből gyógyszer?
A peptid nem egyetlen hatóanyag neve, hanem tág gyűjtőfogalom. Éppen ezért félrevezető egy lapon emlegetni az inzulint, a szemkörnyéki krémek rézpeptidjeit, a testsúlycsökkentésben használt GLP–1-analógokat és a sport- és wellnessvilág kedvenceit, például a BPC-157-et. Attól ugyanis, hogy mind peptidek, még nem ugyanarra valók, és főleg nem ugyanannyi tudományos bizonyíték áll mögöttük.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy „működnek-e a peptidek”, hanem az, hogy egy adott molekula mire, milyen dózisban és milyen bizonyítékok alapján hatásos. Nagyjából itt húzódik a határ az orvostudomány és a marketing között.
