Egy laborlelet megnyitásakor sokan ösztönösen a vércukorértéket keresik. Ha az éhomi eredmény a normál tartományban van, az ember hajlamos megnyugodni. Ez az a szám, amelyet a legtöbben a cukorbetegség kockázatával azonosítanak, és ha nincs mellette csillag, első pillantásra nincs is miért tovább időzni rajta.
A leleten azonban egyre gyakrabban szerepel egy másik érték is, a HbA1c, vagyis a glikált hemoglobin. Előfordulhat, hogy az éhomi vércukor még rendben van, miközben ez már magasabb értéket mutat. Elsőre nehéz érteni, hogyan lehetséges, hogy két, látszólag ugyanarról szóló vizsgálat nem ugyanazt mondja.
Az egyik fontos különbség az idő. Az éhomi vércukor azt mutatja meg, mennyi glükóz kering a vérben a mérés pillanatában, legalább nyolcórás éhezés után. A HbA1c ezzel szemben nem egyetlen reggel állapotát rögzíti, hanem az előző hetek és hónapok vércukorterheléséről ad információt.
Prof. Dr. Tabák Gy. Ádám belgyógyász, diabetológus, a Semmelweis Egyetem professzora, a cukorbetegség és a prediabétesz epidemiológiájának kutatója szerint a vércukorszint természeténél fogva változékonyabb marker. Ha ugyanannál az embernél különböző napokon megismétlik az éhomi vagy a terhelés utáni mérést, nem ritka, hogy eltérő eredmények születnek. A HbA1c ezzel szemben jóval stabilabb, vagyis ismételt méréskor kisebb az ingadozása.
