A pozitív pszichológia tudományos mozgalomként indult, és ma már önálló tudományterületnek tekinthető irányzat, amely a lélektan legkorszerűbb eszköztárát használva az ember pozitív működését meghatározó tényezők tanulmányozására fókuszál. Azt kutatja, milyen biológiai, pszichológiai, szociális és lelki feltételek garantálhatják jóllétünket, boldogságunkat és folyamatos fejlődésünket.
Ugyanakkor nem a zsibbadásig tartott mosoly szükségességéről szól, nem szirupos heppyológia, szigorúan az empirikus kutatások eredményeire építve arra figyelmeztet, hogy a pszichológiának a gyógyítás, a bajok orvoslása mellett feladata az emberek boldogulásának elősegítése is. Az általa képviselt szempontváltás lényege az, hogy inkább a fejlesztésre, a kompetenciák kiépítésére fókuszál, nem pedig a gyengeségek korrekciójára összpontosít.
Felfedezte, hogy az embert azt tette kiemelkedővé, hogy képes előrelátni, előregondolkodni, ebből következően a pszichológia a jövőorientáció, az elvárás, a megelőzés és a felvirágoztatás tudományának tekinthető. A pozitív pszichológia kiáltványának (amelyet a mozgalom két alapító tudós egyénisége, Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály 2000-ben fogalmazott meg) legátfogóbb üzenete az, hogy meg kell érteni és empirikusan is elemezni kell a pozitív emberi működés alapjait.
Láss és gyarapíts
A pozitív pszichológia egyik jelentős sikere az Észak-Karolinai Egyetem pszichológus professzora, Barbara Fredrickson által 2004-ben megfogalmazott elmélet a pozitív érzelmek alkalmazkodást szolgáló funkciójáról. A pozitív emóciók „broaden-and-build” (magyar átültetésben: láss és gyarapíts) elmélete szerint az olyan érzelmek, mint az öröm, az érdeklődés, az elégedettség, a szeretet, egyfelől szélesítik, gyarapítják az egyén gondolati és aktivitási repertoárját, másfelől elősegítik a társas kapcsolatok kialakítását, növelik a kreativitást, motiválják a személyt új ötletek megfogalmazására.
A korábbi elméletek szerint a pozitív érzelmek alapfunkciói pusztán azok, hogy jelzéseket küldjenek az ember pozitív állapotáról. A láss és gyarapíts elmélet arra világít rá, hogy a pozitív érzelmek nem pusztán tükrözői, hanem aktív építői a személyes erőforrásoknak, tüzelőanyagai a testi-lelki jóllétnek, ami még inkább indokolja ezen érzelmek tanulmányozásának szükségességét.
Barbara Fredrickson bevezette a pozitivitás és negativitás fogalmát az ilyen érzelmek által uralt mentális állapotaink leírására, megkülönböztetésére. A két állapot között nem csak az ugyanis a különbség, hogy az egyikben jól érezzük magunkat, a másikban pedig szenvedünk vagy feszültek vagyunk. Ezeknek az állapotoknak az átmenetisége, intenzitása és tartóssága kihat elménk teljes működésére. A pozitivitás (a pozitív érzelmek aktuális vagy tartós dominanciája) létrejöttét meghatározó tényezők azonosítása, mérése és az ezt fokozó stratégiák kidolgozása ezért különösen fontos.
A pozitivitás hányadosát (positivity ratio = a pozitív és negatív élmények előfordulásának aránya) Marcial Losada chilei származású amerikai szervezetpszichológus dolgozta ki egy matematikai modellt alkalmazva. E modell (amely szerint pozitivitásról akkor beszélhetünk, ha a hányados három fölött van) ki tudja mutatni, hogy a pozitivitás a fejlődés nélkülözhetetlen esszenciája, empirikus jóllétmutató, kérdés tehát, hogy mit tehetünk a pozitivitás hányadosának növeléséért.
A boldogság tortája
Sonja Lyubomirsky, a Kaliforniai Egyetem professzora 2000-ben a pozitív pszichológia létrejöttének hajnalán szembesült azzal a ténnyel, hogy szinte semmilyen empirikus kutatás nem foglalkozott az ezredfordulóig azzal, hogy az emberek milyen különböző módokon próbálják elérni és fenntartani a boldogságot.
A lelki jóllét okainak kutatására koncentráló Lyubomirsky 2008-ban azonosította a boldogságot meghatározó legfontosabb tényezőket, megrajzolva a boldogságot determináló tényezők tortáját. Az emberek boldogságszintje közötti különbségek felét a gének határozzák meg, 10 százalék írható a körülmények számlájára és 40 százalékban attól függ a boldogságszintünk, hogy mit teszünk érte. Szándékos tetteinkkel az alapszint fölé tornázhatjuk és tartósan ott is tarthatjuk a boldogságunkat. E 40 százaléknyi lehetőség fölött hatalmunk van, ennyivel növelheti vagy csökkentheti boldogságszintjét az, hogy mit teszünk, hogyan gondolkodunk a világról és mindarról, ami velünk történik.
A cikk Oláh Attila pszichológiaprofesszor, egyetemi tanár írásának rövidített változata, amely a HVG Extra Pszichológia Boldogság Különszámban jelent meg.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
