Mi a közös az Egyesült Államok elnökeiben? Az amerikai Emory Egyetem válasza elsőre ijesztően hangzik: a pszichopátiára jellemző higgadt merészség.
A Scott Lilienfeld amerikai pszichológus által vezetett kutatás pozitív összefüggést talált a politikai teljesítmény és az úgynevezett félelemmentes dominancia között.
Utóbbi a valódi pszichopátia negatív triászának – nem szeret, nem szorong, nem tanul – egyik sarkalatos eleme.
A 42 elnök (a vizsgálatban az utolsó Bill Clinton volt) személyiségére és politikai pályafutására visszatekintő elemzés eredményei arról árulkodnak, hogy a vezetés, a meggyőzőkészség, a kríziskezelés és a kapcsolattartás a kongresszussal jobb teljesítményt mutatott azoknál az elnököknél, akik a félelemmentes dominancia skáláján magas pontszámot értek el.
Ugyanakkor a pszichopátiára jellemző másik tünet, a kóros egocentrikusság épp ellenkezőleg, negatív kapcsolatban állt az elnöki teljesítmény értékelésével.
Theodore Roosevelt elnök – aki egy 1912-es merénylet során lőtt sebet kapott (amit a zsebében viselt szemüvegtok részben kivédett), majd vérző mellkassal még megtartotta aznapra ütemezett nyilvános beszédét – például a rangsor élén állt a félelemmentes dominancia skáláját tekintve, ám kóros egocentrikusság csupán átlagon alul jellemezte.
A Journal of Personality and Social Psychology lapban közölt eredmények tehát nem a pszichopátia eddig ismeretlen előnyeire hívják fel a figyelmet, hanem egyik kiragadott jellemzőjére.
A politikán kívül számos egyéb, hatalmon és presztízsen alapuló foglalkozást találunk – például a sport, a jog, az üzleti élet területén –, ahol előnyt jelenthet a higgadt dominancia.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
