Betöltés...

A partnerem legyen a legjobb barátnőm?

A téma örökzöld: miért nem fogják soha teljesen megérteni egymást a férfiak és a nők? Miért termelődik konfliktus újra és újra a két nem tagjai között? Mi a párkapcsolatok leggyakoribb rákfenéje? A válasz viszonylag egyszerű: az eltérő érzelmek és érzelmi kommunikáció.

  • Pulzus

De mit is jelent valójában az, hogy másféle érzelmek és kommunikáció jellemző a két nemre? Például azt, hogy a legtöbb férfi nem szívesen beszél az érzelmeiről, nem tudja úgy szavakba önteni azokat, mint a nők, és nem is akarja. A legtöbb nő viszont folyamatosan az érzésein gondolkodik, és nagyon is szeret róluk beszélgetni.

Érzelmeink radarok

Miért is olyan fontosak az érzelmek? Bármilyen furcsán hangzik is, az érzelmeink minket védenek, egyfajta radarrendszerként működve pásztázzák a különféle élethelyzeteket, a környezetet, hogy jelzést adjanak azok örömteli vagy veszélyes voltáról.

Rendelje meg online!

Az érzelmeink tehát a külvilághoz viszonyulásunkat fejezik ki. Ezeknél az alapérzelmeknél – amelyek függetlenek nemtől, kultúrától, időtől – azonban sokkal több összetett érzés, érzelem (például szeretet, kötődés, ragaszkodás, féltékenység, bizalmatlanság) keletkezik bennünk. Egy részüket megtanuljuk, a tapasztalataink által alakítjuk, más részét evolúciós pszichológiai feladatainknak (gyermeknemzés, a család védelme stb.) köszönhetjük.

Minden ember más

Így aztán minden ember érzelmi repertoárja különbözik a másikétól, nemtől függetlenül is. Ugyanakkor érthető, hogy a kisfiúk, kislányok eltérő nevelése, a társadalmi nemi szerepek és elvárások mégiscsak eltérő érzelmi működést alakítottak ki a két nemben. Az érzelmi élet fejlődésében a biológiai különbségek mellett igen fontos szerep jut az eltérő szocializációs hatásoknak, a társadalmi nemi szerepek változásainak, és annak is, hogy a viselkedést illető elvárások – amelyek az érzelmek kimutatására is vonatkoznak - folyamatos változást mutatnak.

Úgy működjön, mint egy barátnő

Rendelje meg online!

A gyermek a saját adottságain, temperamentumán túl elsősorban az édesapja és édesanyja viselkedési mintáiból tanulja meg a különféle érzelmek kimutatását, így aztán az apa és anya valamikori neveltetése is kihat gyermekük érzelmi fejlődésére. Nem mindegy tehát, hogy a szüleink miképpen kommunikálták egymás között és felénk az örömüket, bánatukat, dühüket vagy éppen a félelmeiket.

A férfi legyen bátor és erős – tartja még ma is sok ember, így az elvárásnak megfelelni akaró férfiak igyekeznek eltitkolni a bánatukat vagy a félelmüket. És így marad meg számukra a „férfias” düh és agresszió, ami szégyenérzet nélkül kimutatható.

Ugyanakkor a női elvárás sokat változott. Napjainkban sok nő várja el a társától, hogy érzelmileg leginkább úgy működjön, mint egy barátnő: érezzen rá, mikor mit gondol, beszélgessen sokat, élvezze a romantikus filmeket meccs helyett. Ez azonban gyakran nem jön össze, és máris kész a párkapcsolati konfliktus. A nő nem érti, hogy a férfi miért nem érzi azt, amit ő, a férfi pedig nem tud megfelelni, bármennyire szeretne.

Olvassa tovább Dr. Belső Nóra pszichiáter cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszámban, amelyben az érzelmi intelligenciával foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


 

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A test 90 felett is képes fejlődni: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól?

Faudzsa Szingh 89 évesen kezdett rendszeresen futni, 100 évesen pedig maratont teljesített. Julia Hawkins százévesen állított fel korosztályos sprintrekordot, Robert Marchand pedig százon túl is javítani tudott a kerékpáros teljesítményén. Ezek a történetek nem azt üzenik, hogy mindenkinek maratont kell futnia időskorban, hanem azt, hogy a test még nagyon későn is képes alkalmazkodni, fejlődni és visszanyerni valamennyit abból, amit elveszettnek hittünk. A kérdés inkább az: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól akkor is, ha nekünk a cél csak annyi, hogy jó erőben, stabilabban és önállóbban éljünk?