„Az csinál színházat, aki szorong”  - Interjú Alföldi Róberttel

Mi késztet a színházzal foglalkozásra a Nemzeti Színház igazgatása után?

A.R.: Nem hiszem, hogy abba kéne hagynom a pályát, ha erre gondolsz. Ugyanaz motivál, ami eddig, sőt. Hogy a Nemzeti Színház létrejött ebben a formájában, és hogy azt jelenti ma, amit, abból kapok azért jelentős megerősítést ahhoz, hogy érdemes csinálni. Persze mindenki nagy jelentőséget tulajdonít egy ilyen pozíciónak, de abban bízom, hogy nem az életem csúcsa a Nemzeti Színház, bár az eddigi pályámon természetesen az, de remélem, van ennél tovább is. Mondjuk úgy, hogy nem azért a csúcsa a szakmai életemnek, mert igazgató voltam ott, hanem azért, ami lett ebből a színházból. Szakmailag pedig ugyanaz motivál, mint mindig. Most azért van miről beszélnem, gyűjtöttem élményeket. Ha elfelejtjük konkrétan a Nemzetiben történteket, vagy a velem történteket, itt élő állampolgárként is van mit mondanom, alkotóművészként meg azt gondolom, hogy kutya kötelességem megnyilvánulni.