Betöltés...
Az őzek élete is tele van stresszel, hát még az embereké. De nem kell ezen nagyon stresszelni, a rossz stresszt átalakíthatjuk jóvá, ami segíthet legyűrni az akadályokat, sőt kiteljesedni.
A főnök felháborodva látja Mr. Dilbert kartonján, hogy a vérnyomása „csak” 135/88, és sietve ad neki még munkát, a következő szavak kíséretében: „A maga vérnyomása messze alatta van a társaság átlagának. Mit gondol, meddig folytathatja ezt így?!?” Amerikai stresszkutatók idézik e sorokat az ezredforduló legnépszerűbb tengerentúli sorozatából, a Dilbert című rajzfilmből kiragadva, szemléltetve a túlhajszoltság, a folyamatos leterheltség normává válását. A tétlenség az ördög workshopja.
Magasabb üzemmódba kapcsolás szervezetünk válasza a stresszhatás tartós jelenlétére – ahogy Selye János az általános alkalmazkodási szindróma jelenségét 1936-ban leírta –, és amennyiben e stresszteli helyzet nem szűnik meg időben, akkor a következménye maradandó károsodás, „stresszbetegség”, vagy akár halál is lehet.
Néhány éve komoly fejtörést okozott a kutatóknak a Gambia folyó atlanti-óceáni torkolatától mintegy harminc kilométerre fekvő James-sziget őzeinek tömeges pusztulása, hiszen se betegség, se ragadozók jelenléte nem indokolta a magas arányt, és élelmük is volt bőven. Épp e paradicsomi állapotok miatt szaporodtak is vígan, ami viszont „túlnépesedéshez” és a fajra jellemző optimális territórium méretének csökkenéséhez vezetett. A túlzsúfoltság okozta stresszhatás pedig mellékvese- túlműködést okozott e jámbor növényevőknél, és megtizedelte az állományt.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
