Betöltés...
Csoportban létezünk, csoportban dolgozunk.
Abból lehet főnök, aki többet szerepel.
Úgy látszik, nem lehet eleget kutatni a munkahelyi kapcsolatok ilyen alapjait, hiszen három amerikai és egy német egyetem négy szakértője újabb kísérlet eredményeit tette közzé nemrég a Frontiers in Psychology hasábjain.
Diákok közös munkájának kimenetelét elemezve azt is megállapították, hogy a véletlenszerűen kijelölt vezetőkkel működő közösségekhez képest többnyire jobban teljesítenek azok a csoportok, amelyek maguk választhatják ki vezetőjüket (a kutatók fogalmazása szerint: a hálózat központi személyeit).
Linda Argote professzor, az egyik szerző azt is említésre érdemesnek tartja, hogy a választás csak akkor lesz helyes, ha az arra érdemes személyek sokat és jól kommunikálnak.
A megállapítások nem pusztán a vezetőre vonatkoznak, hanem azokra is, akik a hálózat más pontjain töltenek be bizonyos képességeket igénylő szerepeket.
Érdekes, hogy – legalábbis a kísérleti körülmények között, diákok közreműködésével – rövid idő, egy bonyolult feladat megoldásával eltöltött körülbelül negyedóra alatt sikerült megállapítani, melyik résztvevő milyen pozíció betöltésére alkalmas.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
