„Úgy kezdődött – meséli 40 éves kliensem, Zsolt –, hogy egyszer csak elsírtam magam egy Olaszországot bemutató filmen. Tengerpart, zene, nyári képek. Nem értettem, mi történik velem. A munkahelyem a gond? Persze, stresszes. Vagy a házépítés? Igaz, 10 éve tart, és egyedül csinálok sok mindent, hogy spóroljunk. Ja, és jön a baba. Tudom, mókuskerék, de csinálni kell.”
„Na de, Zsolt – válaszolom –, te úgy élsz, mint egy katona. De te nem vagy katona!” „Igen, igen – néz rám elgondolkodva –, csakhogy ezt eddig nekem senki sem mondta”.
Rendes férfiak
Ha fellapozzuk a legnépszerűbb pszichológiakönyveket, sokunk számára tűnhet úgy, mintha a lélektan vagy a mentálhigiéné kérdése valamilyen női ügy lenne, amivel egy „rendes férfinak” nem sok dolga van. Mintha maga a pszichológia tudománya is – akarva, akaratlanul – azt sugallná, hogy a család, a párkapcsolat, a szerelmi élet, vagy éppen az önismeret karbantartása elsősorban a nők feladata.
Gondoljunk csak bele, hogy a lelki működésre utaló fontos fogalmakat, mint empátia, együttműködés, kompromisszumkészség sokszor nőiesnek (femininnek), míg a versenyre, az erő alkalmazására és a harcos viselkedésre vonatkozó kifejezéseket férfiasnak (maszkulinnak) nevezzük.
A hagyomány bilincsében
A hagyomány bilincséből nem is olyan egyszerű kitörni, és szinte biztos, hogy a környezet támogatása nélkül sok férfi és nő erre nem is képes. Hiába érzi úgy egy férfi, hogy ő is szeretné kifejezni az érzelmeit, ha a környezete ezt nem tartja férfias vonásnak, akár meg is bünteti.
Jó példa erre az Apa Akadémia egyik látogatójának története. Gábor, az elmondása szerint, nehéz élethelyzetbe került, amelyből nem látta a kiutat. „Kiégtem, a munkahelyem nem támogatott, a feleségem is gondokkal küzdött. Szép, nem szép, az egyik családi vacsorán kibuggyant belőlem a sírás. A családom döbbenten figyelte, ahogy a könnyeimmel küzdök. Jól láthatóan megrettentek. De ami az igazi büntetést jelentette, hogy a kisfiam másnap elkezdett tikkelni, és hetekig nem is hagyta abba. Elhatároztam, hogy soha többé nem mutatok gyengeséget, mert úgy néz ki, hogy »ez nem fér bele«” – mesélte.
Szupermenek mindenütt
Megcsörren a telefonom. Egyik kedves ismerősöm felesége hív. „Ne haragudj, nem hívnád föl Zolit? Egyedül cipeli fel az emeletre az új ablakokat, nézni is rossz, nem akarom, hogy összetörje magát” – kéri. „Na de, miért nem ő hív engem? – kérdezem. Megbeszéltük, hogy bármikor szívesen segítek.” „Sajnos ő nem fog hívni, tudod, milyen fafejű, ő mindent megold egyedül, vagy inkább belehal” – osztja meg kissé szomorkás hangon a feleség.
Olvassa tovább Léder László pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
