Betöltés...
Az ősidőkbe nyúlik vissza mély kapcsolódásunk a természethez, és a saját érdekünkben nagyon jól tesszük, ha a napjainkra igencsak kihűlt viszonyt újra felmelegítjük.
Valahányszor hosszú órákat töltök el futással a fenséges Pilisben vagy a vad Börzsönyben, az otthonosság érzése tölt el, és úgy érzem, része vagyok egy nagy egésznek. Ez már önmagában is öröm, ám mindennek megvannak azok a pozitív hatásai és konkrét előnyei is, amelyeknek nagy hasznát veszem a sűrű hétköznapokban. A szoros kapcsolatom a természettel többek között feltölt, éberebbé és koncentráltabbá tesz, csökkenti a stressz-szintemet, és olyan mély kapcsolódást tesz lehetővé önmagammal, amilyenre zajos nagyvárosban, a napi feladatok sűrűjében alig van esélyem. Olyan élményt ad, amihez bármikor visszanyúlhatok, és amire érdemes újra és újra időt és energiát szánnom. De hogyan is lehetséges mindez?
Egy házi kedvenc elvesztésekor szó szerint összetörhet a szívünk – derült ki, miután társállatgyász-szakértőkkel beszélgettünk a gyász egészségügyi tüneteiről. Nem meglepő, hogy a halottak napja körüli megemlékezésekben sokszor az egykori állatok is helyet kapnak. De mit tudunk erről a különleges kötődésről és magáról a társállatgyászról, miért tud ennyire fájni a kutya, a macska és a többiek véges léte?
