Abban a kapcsolati térben, amit családnak nevezünk, nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan és érzelmileg is biztonságban vagyunk. A lelkileg egészséges családokban megtapasztalható, hogy az érzések az életkornak és a képességeknek megfelelően kimondhatók, kifejezhetők. Ehhez szükséges, hogy a felnőtt – aki gyermekét egyedül nevelő szülő is lehet – tisztában legyen az érzelmek színes skálájával, felismerje a saját érzelmeit, és ki tudja azokat fejezni lehetőleg szavakkal is. A szülő vagy szülők elfogadják, hogy jogosak az ambivalens érzelmek, akár a gyerekkel kapcsolatban is.
Az ilyen közösségben a szerepek tisztázottak, a felnőttek a saját helyükön vannak, és képesek is felnőttként működni, nem szülősítik a gyereket. A határok rendezettek, nem túl zárt a családi rendszer, de nem is határtalanul nyitott bárki számára. A tagok családon kívüliekkel is kapcsolódnak (munkahely, iskola, kortársak, hobbicsoportok stb.): egymás baráti, rokoni és ismerősi kapcsolatait tiszteletben tartják. A családi háló védőfunkciója működik, és ha szükséges, nemcsak fizikailag, térben, hanem érzelmileg is elérhetők egymás számára: a felnőttek megtartják egymást, és elbírják a gyerekek nehéz érzelmeit is, sőt segítik őket azok kifejezésében.
Fontos jellemzők
Olyan tulajdonságok és dinamika jellemzi ezeket a famíliákat, amelyek mindenki jóllétét támogatják. A tagokra nyílt kommunikáció jellemző, kifejezhetik a gondolataikat és az érzéseiket, és ebben kényelmesen érzik magukat. Mindenkinek szabad véleményt nyilvánítania, amíg az tiszteletteljes, még akkor is, ha a végső döntést a felnőttek hozzák meg. Ahol nincs helye az eltérő véleményeknek, gyakori, hogy a kicsik olyan felnőttekké nőnek fel, akik nem tudják, kik is ők.
A családtagok érzelmi támogatást és megértést nyújtanak egymásnak, folyamatosan igazolva egymás érzéseit és tapasztalatait. Számos mentális betegséget megelőzhet az érzések validálása, továbbá biztonságos környezetet teremt, ahol mindenki értékesnek érezheti magát.
