A Covid és a tél sűrűjében voltunk. Ültem a mentőben, fogtam anyám kezét, és alig vártam, hogy hosszú kórházi tartózkodása után végre hazaérjünk – oda, ahová ő vitt haza engem negyvenvalahány évvel korábban, miután megszült. Beszélgetni nem tudtunk, nem volt ereje hozzá. Az állami mentők akkoriban mind be voltak fogva, privát mentőből is jó párat fel kellett hívni, mire az egyik nagy nehezen vállalta a fuvart. A sötét téli éjszakára, a mentőautó lengéscsillapítójának alkalmatlanságára és leginkább arra emlékszem, hogy úgy éreztem, egy percre sem engedhetem el a kezét. Ő feküdt, én ültem mellette, és amikor elgémberedtem, úgy cseréltem meg a kezemet a kezében, hogy egy pillanatig se legyen az övé magányos. Valamiért úgy éreztem akkor, hogy ez a legkevesebb és a legtöbb is, amit tehetek érte.
Saját felelősségünkre hoztuk ki a kórházból, egyrészt, mert a Covid miatt a súlyos alapbetegségét nem kezelték, és mert bár akkor még nem mondtuk ki, de éreztük, hogy haldoklik. Két hónap múlva meghalt.
Miután a hazatérés éjszakáján a mentősök elmentek és a szüleim elaludtak, a régi szobámban feküdtem le, és másnap arra ébredtem, hogy megy a hasam. Aztán ez még tizenötször megismétlődött, és közben többször is vért fedeztem fel a székletemben. Megijedtem, de a szüleimnek nem mondtam semmit, egy barátnőm viszont ajánlott egy jó gasztroenterológust. Ekkor kezdődött, és nagyjából három évig tartott a beleim kálváriája.
Azt már hat évvel korábban, az első terhességem elején megállapították, hogy IBS-em van, amiről az internet szépen összefoglalja, mi is az – azaz, hogy kábé bármi és minden lehet: „Az irritábilis bél szindróma (IBS) a belek funkcionális rendellenessége, ami olyan tünetekkel járhat, mint hasfájás, puffadás, hasmenés vagy székrekedés, ám a hátterében nem szervi eltérés áll. Népbetegségről, civilizációs kórképről van szó, hasi pániknak is szokták nevezni. ”
Találó ez a hasi pánik kifejezés, el is képzelem, amint az agyam ráchatel a gyomromra, természetesen csupa nagybetűvel. Agy: „AJJAJ, ÉPP VIZSGÁZNI FOGOK MA / ÁLLÁSINTERJÚRA IGYEKSZEM / JÖN AZ ANYÓSOM, NAGYON IZGULOK, MI LESZ MOST??.” Gyomor: „OKÉ, FŐNÖK, VETTEM, GYORSAN ÖSSZERÁNDULOK!”
