Szélsőséges, szisztematizáló „férfiagy típusú” gondolkodási mintázatként határozta meg korábban számos elmélet az autizmust, szembeállítva az empatizáló „női aggyal”. Az utóbbi évek kutatásai ellenben rávilágítanak, hogy ez az átlagtól eltérő idegrendszeri működés más és más tüneti mintázatként jelentkezik a nemeknél – olvasható egy, az Autism Research szaklapban 2022-ben megjelent tanulmányban.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nők jobban képesek elrejteni vagy kompenzálni autisztikus viselkedéseiket a társas helyzetekben.
Ez magába foglalhatja például a szociális szabályok tudatosabb utánzását, vagy olyan viselkedési stratégiák használatát, amelyekkel „beleolvadnak” a környezetbe. Ilyen például a szemkontaktus szándékos fenntartása vagy a sztimmelés – a feszültség szabályozásában segítő ismétlődő mozgások – elrejtése. Az autista emberek gyakran kezük ringatásával, ujjaik dobolásával, egy szó ismételgetésével nyugtatják meg magukat.
Ennek hatására a viselkedés kevésbé tűnik tipikus autisztikusnak, így a szakemberek nem feltétlenül ismerik fel. Ez azt jelenti, hogy az autizmusvizsgálatok kevésbé érzékenyek a nők tipikusabb tüneti megjelenésére, és ennek eredményeként aránytalanul több nő marad diagnosztizálatlanul. Míg a férfiak esetében gyakoribbak a látványosabb társas nehézségek: a kevésbé kölcsönös beszélgetés, és feltűnőbbek a nonverbális eltérések (például a szemkontaktus hiánya), addig a nők szociálisan sikeresebben alkalmazkodnak, ami gyakran társul tudatos, tanult szociális stratégiákkal. Egy autista férfi például könnyebben kimondja, ha nem érti a társas helyzetek finom szabályait vagy egyszerűen elkerüli az ilyen helyzeteket. Sok autista nő ezzel szemben megfigyeléssel és utánzással tanulja meg, hogyan viselkednek mások – például hogyan reagálnak egy viccre, mikor és hogyan illik nevetni.
https://hvg.hu/360/20260303_adhd-autizmus-diagnozis-neuordiverzitas-szemelyiseg-identitas
Sajnálatos módon a jelenlegi diagnosztikai kritériumok vagy tesztek kevésbé érzékenyek a nőkre, mivel ezek többségét férfiak viselkedése alapján fejlesztették ki és validálták – állítják az említett tanulmány szerzői. A férfiak felé történő torzítás a korábbi, autizmussal kapcsolatos vizsgálatokban is megjelent, ami önmagában is torzítja a tudományos képet.
A nők szociálisan sikeresebben alkalmazkodnak.
Egyelőre kevés olyan kutatás készült, amely kizárólag biológiai okokkal indokolná a diagnosztikai eltéréseket; a jelenlegi konszenzus inkább arra hajlik, hogy a nők viselkedése, jelenléte és a társadalmi, ebből adódóan diagnosztikai tényezők kombinációja játssza a legnagyobb szerepet. A nők sokszor csak későn, gyakran serdülő- vagy felnőttkorban kapnak diagnózist, és más mentális egészségügyi problémák (szorongás, depresszió stb.) elfedhetik az autisztikus tüneteket, mivel az autizmus más pszichés és neurodevelopmentális állapotokkal (többek között ADHD-val) is társulhat.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20250106_felnottkori-adhd-nok-figyelemzavar-depresszio
Furcsa vagy csendes?
