Betöltés...
A hobbitok világában a pihenés, az evés, a tánc, a mulatság és a természetközeli élet nem jutalom, hanem alapérték. A mi világunkban viszont sokszor a munka, a siker, az elismerés és a pótolhatatlanság érzése válik a saját „drágaságunkká”, amelytől még szabadság alatt is nehezen szakadunk el. Szakács Anna pszichológus, coach A Gyűrűk Ura szereplőin keresztül mutatja meg, miért olyan nehéz megengedni magunknak a pihenést, és hogyan védhet meg az önismeret, az önelfogadás és egy jó társ attól, hogy teljesen elnyeljen a teljesítménykényszer.
A hobbitoknak látszólag könnyű dolguk van, hiszen a társadalmukban alapérték a pihenés, és nem ismert a Megyében olyan nyomás, amely az önkizsákmányolásra, a minél több munkára sarkallná őket. Ez pedig nagy eséllyel megvédi őket a hatalomvágy elvakító fényétől. Ugyanakkor A Gyűrűk Ura című könyvben – és filmben – megjelenő többi karakter többsége sem tud ellenállni a hatalom gyűrűjének.
A legtöbben már találkoztunk az életünk hatalmi gyűrűjének erejével, amely könnyen megszédít minket: új munkahely, az előrelépés lehetősége, a siker, az elismerés, a hasznosság és a pótolhatatlanság érzése. Ezek miatt nem engedjük meg magunknak a pihenést, nehogy kimaradjunk vagy lemaradjunk valamiről. Fokozhatja mindezt a félelem a már megszerzett státus elvesztésétől, komolyan csökkentve az erőforrásainkat. Különösen a home office-világban, ahol a munka és a magánélet határai teljesen összemosódnak. Állandóan elérhetők vagyunk, éjjel is dolgozunk, a játszótéren is munkatelefonokat intézünk.
Érzékeny vagyok, empatikus, nagyon bele tudom érezni magam mások fájdalmába, és szeretek segíteni is – állítja az íráskurzusomon nagyjából minden ötödik nő. Aztán elkezdődik a tanfolyam, és a magát gyakorló empatának mondó hölgy csak magáról beszél, nem figyel a másikra, szinte le sem lehet állítani. Bihari Viktória író, humorista cikke.
