Betöltés...

Ha traumát élünk át, többé nem leszünk otthon a világban – milyen személyiségjegyek védenek a sérüléstől?

Elérhetetlen távolba kerül a múlt, kiüresedik a jelen, és megszűnik a jövő mint ígéret – a legkülönfélébb traumák hasonló lélektani reakciókat váltanak ki a túlélőkben. De mit lehet kezdeni azzal, ha az ember elveszíti a világ értelmességébe, biztonságosságába vetett hitét? Pintér Judit Nóra pszichológus, egyetemi docens írása.

  • Pulzus

A náci koncentrációs táborokat megjárt Viktor Frankl osztrák pszichiáter nevéhez köthető úgynevezett logoterápiás irányzat arra tanít, hogy a szenvedés akkor nem hiábavaló, ha értelmes tud lenni számomra, azaz ha megváltozom a trauma élményétől, tanulni, „gazdagodni” tudok általa. Ezt hívjuk ma poszttraumás fejlődésnek vagy növekedésnek. Az 1990-es években a szakemberek felismerték ugyanis, hogy különféle traumatikus tapasztalatok nem csupán negatív, de pozitív reakciókat is kiválthatnak, sőt ezek az ellentétes válaszok gyakran egyszerre jelennek meg a túlélőknél.

Nagy kihívás tanulni tudni szélsőségesen negatív tapasztalatainkból, hiszen a trauma kiszakítja az embert élete megszokott rendjéből, szétveti az élettörténet koherenciáját, átszínezi a valóságészlelést és az énképet.

Hozzászólások

Ha az anyósával van baja, előbb-utóbb a párjával is lehet

Egy beszólás az anyóstól, egy vasárnapi ebéd körüli sértődés vagy egy vita arról, kinél töltsük a karácsonyt elsőre apróságnak tűnhet. Pedig a párunk szüleivel kialakuló viszony sokkal többet árul el a kapcsolatunk működéséről, mint gondolnánk. Az igazi feszültség gyakran ott kezdődik, amikor nem világos, hol ér véget a származási család befolyása, és hol kezdődik a pár közös élete. Orvos-Tóth Noémi pszichológus azt mutatja meg, miért válhat az anyós–após konfliktus könnyen párkapcsolati konfliktussá is.