Gyurkó Szilvia – későbbi gyermekjogi államtitkár – gyermekjogi szakértőként jegyezte az alábbi cikket, amely a HVG Pszichológia 2021/3. számában jelent meg.
Szerencsére a magyar háztartások jelentős részében megvan Janikovszky Éva örökbecsű könyve, amely pontosan leleplezi, hogy „kire is ütött a gyerek”. A nyughatatlan szülők tovább folytatják a kérdezősködést, hamarosan pedig ott tartanak, hogy: „Milyen társaságba keveredett ez a gyerek?”
S valóban, az esetek jelentős részében azt látjuk, hogy a deviancia bugyraiban elmerülő gyerek nem egyedül, hanem társakkal együtt cigizik, iszik, füvezik, rugdos kukákat, és lopja el a mogyorós csokit a sarki kisboltból. Mindenki tisztában van azzal, hogy a gyerekek körében a kortársbefolyás elképesztően erős.
S persze nemcsak negatív, hanem pozitív értelemben is. A jó példa, a közösség húzóereje felfelé is tud működni. Míg azonban a pozitív befolyásolást általában úgy éljük meg, mint ami csak felszínre hozza a gyerekben egyébként is meglévő értékeket, a negatív hatásokról azt gondoljuk, hogy „kifordítja a gyereket önmagából”.
Kétszáz oldalas jelentésben mutatta be a Tisza-kormány a gyermekvédelmi rendszer legégetőbb problémáit. A Diagnózis című dokumentumról Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárt kérdeztük. Mikorra csökkenhet jelentősen a szakellátásban élő gyerekek száma? Mi az, amivel elégedetlen az újonnan felállt minisztériumban, és hogy látja, mennyire fontos a mai magyar társadalomban a gyerekvédelem ügye? Interjú.
