Mi a közös a mogyoróallergiában, a változókori hormonpótlásban és a tojásban? Az, hogy mindegyik „áldozatául esett” az orvosi dogmáknak.
Megkérdőjelezhetetlennek tartott nézetek terjedtek el velük kapcsolatban, amelyek évtizedekre meghatározták az orvosi és a közgondolkozást.
Csakhogy később tudományos kutatások sora bizonyította be, hogy a korábbi nézetek tévesek, és a nemrég még kötelező érvényűnek tekintett igazságok megdőltek. Mégis a mai napig sokan – orvosok és páciensek egyaránt – kitartanak a korábbi dogma mellett, akár a saját egészségük kárára is.
Mindez Marty Makary sebész, egészségpolitikai kutató teóriája, amelyet magyarul most megjelent, Vakfoltok című könyvében oszt meg az olvasókkal. Makary jelenleg az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) vezetője. Ez a szervezet látja el a gyógyszerek, vakcinák, orvosi eszközök, élelmiszerek, kozmetikumok, étrend-kiegészítők biztonságának és szabályozásának felügyeletét. Korábban sebészprofesszor és kutató volt a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karán. Mivel a Trump-érában nevezték ki, joggal merül fel, mennyire osztja Robert F. Kennedy Jr., az Egyesült Államok jelenlegi egészségügyi miniszterének oltásellenes nézeteit.
Makary nem oltásellenes, de a Covid-járvány idején többször bírálta az intézkedéseket, így az általános lezárásokat, iskolabezárásokat is.
Könyvét még akkor írta, amikor nem volt az FDA vezetője. Ahogy fogalmaz, nem orvos- vagy tudományellenes műről van szó, hanem orvosként fel akarta hívni a figyelmet az egészségügy gyakran visszás működésére és az orvosi csoportgondolkodásból eredő problémákra. Azt állíja, hogy eredményes, amikor a modern orvoslás megalapozott vizsgálatokon alapuló ajánlásokat tesz. De sajnos előfordul, hogy tudományosan alá nem támasztott vélemények, hiedelmek alapján születnek ajánlások, amelyek károkat okoznak a betegeknek. Ezeket a dogmákká vált hiedelmeket nevezi ő vakfoltoknak. Mint Makary írja:
„Miközben ehhez a könyvhöz végeztem kutatásokat, szakértőkkel folytatott beszélgetéseim kezdetén gyakorta kifejtettem, hogy az orvosi dogmákról írok. Ilyenkor megkérdeztem, tudnak-e olyan ajánlásokról, amelyeket nem támasztanak alá bizonyítékok, vagy tévesnek bizonyultak, mindazonáltal még ma is erőltetik őket. Úgy véltem, csekély a valószínűsége, hogy eszükbe jut valami a saját szakterületükről. Te jó ég, hogy én mekkorát tévedtem!”
