Betöltés...
Ha valaki elszigetelten él, az nemcsak az érzelmeire, hanem a fizikai egészségére is hatással lehet. Hosszú távon mindez nemcsak társadalmi, hanem gazdasági kérdéseket is felvet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már évekkel ezelőtt olyan globális közegészségügyi kihívássá minősítette a társadalmi elszigeteltséget, ami a fizikai, a mentális és a társadalmi jólétre is jelentős hatással van.
Walesben minden évben készül nemzeti felmérés, amelyben körülbelül 12 ezer, 16 éves vagy annál idősebb embert faggatnak szociális kapcsolataikról, érzelmi és társas közegükről. Ezeket az adatokat a WHO megállapításaival együtt vizsgálta egy most született tanulmány, amelyet a brit állami egészségügy egyik szerve, a Walesi Közegészségügyi Szolgálat (Pulbic Health Wales, PHW) szakemberei készítettek.
Mindnyájan ismerünk olyan zárkózottan, izoláltan élő embereket, akiknek úgy tűnik, sokkal jobb egyedül, ráadásul párkapcsolat nélkül. Mi lehet annak a hátterében, hogy így élnek? Vajon jól érzik magukat a bőrükben? Kell-e nekik segítenünk?
A felmérés szerint a 16 év felettiek körülbelül 13 százaléka mondta azt, hogy magányosnak érzi magát, míg 71 százalék eléggé vagy nagyon aktív szociálisan.
„Én még abból a korszakból jövök, amikor addig kellett menni és hajtani, amíg meg nem haltunk a medencében” – meséli Késely Ajna, aki gyerekkora óta a legmagasabb szintű sportolói elvárások között él. A sérülése nemcsak arra tanította meg, hogy tiszteletben kell tartania a teste határait, hanem arra is, milyen nehéz az úszáson kívül megtalálnia önmagát. A HVG Pulzusnak adott interjúban őszintén beszél a kihalóban lévő személyes kapcsolatokról, mentális nehézségekről, gyermekkori traumákról, túlzott maximalizmusról, elnyomott érzésekről, nemet mondásról, arról, hogy mennyire változtatta meg a korán jött siker, és meddig szeretne még úszni.
