Lőrinc Katalin táncművész: A nőnek nem kell elviselnie a szenvedést, de ismernie kell a fájdalmat

A kalandot nem feltétlenül tekintjük a női élet részének, rosszul tesszük? Mennyire éli meg kalandnak az életét? 

A saját életemet rendkívül kalandosnak tartom, és azt gondolom, legalább búvópatakszerűen minden nő életében ott van a kaland. Még akkor is, ha az évszázadokra, évezredekre visszamenő társadalmi elvárás az, hogy a nőnek stabilizáló ereje legyen – főleg egy férfi mellett, vagy inkább mögött –, és ez azt feltételezi, hogy nem dúlhatnak benne mindenféle erők. Azt gondolom, ez nem igaz. Nyilván nem tudhatom, hogy sok száz évvel ezelőtt a nők milyen úton-módon tudták hagyni érvényesülni ezt az erőt, de ha csak a boszorkányégetésekre gondolok, az számomra azt jelzi, hogy mégiscsak voltak, akik hagyták a felszínre törni ezt a búvópatakot. A kalandokban felszabaduló energiát megtanultuk becsatornázni valahogyan az életünkbe. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy én meg tudtam élni ezt az oldalamat, bár ez sem volt mindig így.