Betöltés...
Lőrinc Katalin táncművész-pedagógus szerint a női életben mindig ott lüktet valamilyen kaland, még akkor is, ha a társadalmi elvárások gyakran stabilizáló, alkalmazkodó szerepbe terelik a nőket. Az ő életében a balett fegyelme, a kortárs tánc felszabadító ereje, a testtel kapcsolatos orvosi jóslatok megcáfolása, az anyaság, a holokauszttúlélő szülők elhallgatott múltja és a később megérkező szabadság mind ugyanannak az ívnek a részei. Azt mondja, 68 évesen olyan szabadságot él meg, amelyhez most már nemcsak vágy, hanem tudás is társul.
A kalandot nem feltétlenül tekintjük a női élet részének, rosszul tesszük? Mennyire éli meg kalandnak az életét?
A saját életemet rendkívül kalandosnak tartom, és azt gondolom, legalább búvópatakszerűen minden nő életében ott van a kaland. Még akkor is, ha az évszázadokra, évezredekre visszamenő társadalmi elvárás az, hogy a nőnek stabilizáló ereje legyen – főleg egy férfi mellett, vagy inkább mögött –, és ez azt feltételezi, hogy nem dúlhatnak benne mindenféle erők. Azt gondolom, ez nem igaz. Nyilván nem tudhatom, hogy sok száz évvel ezelőtt a nők milyen úton-módon tudták hagyni érvényesülni ezt az erőt, de ha csak a boszorkányégetésekre gondolok, az számomra azt jelzi, hogy mégiscsak voltak, akik hagyták a felszínre törni ezt a búvópatakot. A kalandokban felszabaduló energiát megtanultuk becsatornázni valahogyan az életünkbe. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy én meg tudtam élni ezt az oldalamat, bár ez sem volt mindig így.
A hosszú, egészséges élet nyomába eredve sokan keresik a legjobb, legoptimálisabb, legcélszerűbb mozgásformát. Keveseknek jut eszébe, hogy épp a balett lenne az, pedig a tudomány is alátámasztja: a balett minden életkorban képes a longevity szolgálatába állni, és nemcsak a fizikai ellenállóképességet erősíti, hanem az agy egészségét is védi. Nem is szólva arról, hogy a lelket is ápolja.
