Az orvosok jelentős része nem kizárólag a magasabb fizetés vagy a külföldi tapasztalatszerzés lehetősége miatt költözik külföldre: döntésük hátterében gyakran egy olyan munkakörnyezet áll, amelyben egyre nehezebbnek érzik, hogy szakmai elvárásaiknak és hivatásbeli értékeiknek megfelelő színvonalú betegellátást biztosítsanak.
Az ír példa Magyarország számára azért különösen tanulságos, mert egy fejlett európai ország egészségügyi rendszerének kihívásaira világít rá. Írország jelentős összegeket fordít az orvosképzésre, mégis nehezen képes megtartani azokat a szakembereket, akiknek a képzésébe éveken keresztül befektetett. A probléma ezért túlmutat azon, hogyan lehet elegendő számú orvost képezni: a valódi kérdés az, miként alakítható ki olyan egészségügyi rendszer, amelyben a szakemberek hosszú távon is elkötelezettek maradnak, és amely megfelelő munkakörülményeket, szakmai megbecsülést és kiszámítható életpályát kínál számukra.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260825_longevity-mozgalom-hamis-kek-zonak-anyakonyvi-kivonatok-csalas
Az ír egészségügyi hatóság adatai szerint a frissen végzett orvosok körében az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt azoknak a száma, akik külföldre távoznak. Míg 2015-ben az orvosi gyakornoki év után a fiatal orvosok mintegy 47 százaléka hagyta el az országot, 2023-ra ez az arány elérte a 60 százalékot. Ausztrália különösen vonzó célponttá vált: 2024-ben több mint 600 ír orvos kapott munkavállalási engedélyt az országban.
