Az öregedés belső folyamatait bemutató sorozatunk előző részében a kromoszómáink – a cipőfűzőnk – végén ülő védősapkáról, a telomerekről volt szó. Most azt tárgyaljuk, hogyan járulnak hozzá öregedésünkhöz a fűző anyagának, vagyis a genomnak a sérülései.
A genom az élőlény teljes genetikai kézikönyve – minden utasítás megtalálható benne, amire a szervezetnek szüksége van. Vannak benne a fehérjéket kódoló gének, és vannak szabályozó szakaszok is, amelyek azt irányítják, hogy egy adott sejt mikor, hol és mennyi fehérjét állítson elő. Az emberi genom körülbelül 3,2 milliárd „betűből" – bázispárból – áll.
A genominstabilitás azt jelenti, hogy a kromoszómát fölépítő „szövet” apránként sérül. A szálak néhol megnyúlnak, máshol összetapadnak vagy elvékonyodnak. Belül a mindennapi működés koptat, kívül a környezet karistol. Az eredmény nem egyetlen látványos elszakadás, hanem sok apró sérülés felhalmozódása, amelyek együttesen vezetnek oda, hogy idővel már a cipőfűző meghúzása is egyre nehezebb.
A telomerrövidülés után most a genominstabilitáson keresztül mutatjuk be az öregedés folyamatait
HVG/Cell
Külső és belső koptatók
A DNS folyamatos ostrom alatt áll. Minden pillanatban éri valami behatás. Belülről a sejtek kémiája támad, és az energiatermelés során reaktív molekulák keletkeznek – ezek a reklámokban is emlegetett szabadgyökök –, amelyek előszeretettel támadják a genetikai kód egyes „betűit”. A másolási folyamat sem kihívásoktól mentes. Amikor egy sejt kettéosztódik, több milliárd karaktert kell újraírnia, és a hiba szinte elkerülhetetlen.
Kívülről pedig az élet hozza a maga kihívásait. Az UV okozta roncsolódás, a dohányfüst kémiai lenyomatai és az alkohol keresztkötései együttesen járulnak hozzá a molekuláris szintű elhasználódáshoz. A károsodás mechanizmusa ma már jól dokumentált.
