Nem ugyanaz a szennyezés, amikor apró műanyagdarabkák válnak le egy palackról, és amikor úgynevezett „örök vegyi anyagok” halmozódnak fel a szervezetünkben. A mikroműanyag 5 milliméternél kisebb műanyagrészecske, amelyet a szakirodalom gyakran együtt tárgyal a nanoműanyagokkal, vagyis az 1 mikrométer alatti részecskékkel. Ahogy dr. Hollóczki Oldamur professzor, a Debreceni Egyetem Fizikai Kémiai Tanszék tanára fogalmaz, a mikro- és nanoműanyag valójában inkább gyűjtőnév, mint egyetlen jól körülhatárolható anyag. Nagyon különböző méretű, alakú és összetételű részecskéket takar, amit azért fontos tisztázni, mert a hivatkozott kutatásokban szereplő eredmények sem mindig ugyanarra a típusú részecskére vonatkoznak.
A PFAS-ok (perfluor- és polifluortartalmú alkil anyagok) ezzel szemben nem részecskék, hanem rendkívül tartós, fluortartalmú vegyületek. A mikroműanyagokkal közös tulajdonságuk, hogy széles körben jelen vannak a környezetünkben, és egyre több közegészségügyi kérdést vetnek fel. A PFAS-okkal kapcsolatban régóta ismert, hogy a lakosság jelentős részének a vérében kimutathatók, és egyes vegyületeik a placentán is átjuthatnak. A mikroműanyagoknál az emberi szervezetre vonatkozó bizonyítékok frissebbek és töredezettebbek, de ezek jelenlétét szintén igazolták már vérben, placentában, tüdőben és más biológiai mintákban is. Ez még nem bizonyítja, hogy ugyanúgy viselkednek vagy ugyanazt a kárt okozzák, mint a PFAS-ok, de azt világosan jelzi, hogy a műanyagszennyezés sem csupán környezeti, hanem egészségügyi probléma is.
A két jelenség ráadásul nem mindig válik el élesen egymástól. A mikroműanyagok felületén más szennyezők, köztük PFAS-vegyületek is megtapadhatnak, ezért a kutatók egyre gyakrabban együtt vizsgálják őket.
A közös hatásokról egyelőre főként laboratóriumi és környezeti toxikológiai adatok állnak rendelkezésre, erős humán bizonyítékok még nincsenek. Ebben a cikkben ezért kifejezetten a mikroműanyagokra koncentrálunk: arra, honnan kerülhetnek a szervezetünkbe, mit tudunk a jelenlétükről, és mit lehet ma felelősen állítani az egészségügyi hatásaikról.
A mikroműanyagok egy része eleve apró szemcseként jut a környezetbe, más részük pedig nagyobb műanyag tárgyak – például palackok, csomagolások vagy textilszálak – kopásával és aprózódásával keletkezik. Ez azért fontos, mert amikor arról beszélünk, hogyan kerülnek a testünkbe, látni fogjuk, hogy meglepően sok hétköznapi tárgyra és helyzetre kell gondolnunk.
A jelenlegi kutatások szerint a mikroműanyagok főként lenyelés és belégzés útján jutnak belénk. A dermális, vagyis bőrön át történő felszívódás lehetősége is felmerült, de erre egyelőre jóval kevesebb bizonyíték van. Egy 2024-es áttekintés szerint továbbra is sok a bizonytalanság abban, mely bejutási útvonalak a legjelentősebbek, és valójában mennyi mikroműanyag kerül rajtuk keresztül a szervezetünkbe.
