Novak Djokovic azzal, hogy bejutott karrierje 15. wimbledoni elődöntőjébe, az open éra történetében a második olyan férfi lett, aki 39 évesen vagy annál idősebben is ott állt a Grand Slam-elődöntők mezőnyében – Ken Rosewall után, aki ezt 1974-ben érte el. Pénteken Jannik Sinnerrel, a jelenlegi világelsővel csap össze a döntőbe jutásért.
A kérdés, amit ilyenkor sokan feltesznek maguknak, egyszerű: hogyan lehetséges ez? Hogyan bír egy majdnem 40 éves test olyat, amire a legtöbb hivatásos teniszező húszas évei végén sem képes? A válasz Djokovic esetében nem egyetlen csodaszer, inkább egy rendkívül tudatosan felépített, ugyanakkor sok ponton vitatott életforma, amelyet ő maga is „állandó újratervezésnek” nevez.
https://pulzus.hvg.hu/tarsadalom/20260629_putyin-26-milliard-dollaros-hosszu-elet-programja-longevity-orok-elet-halhatatlansag
A test mint projekt
Djokovic gyakran mondja, hogy a siker titka nem egy bevált recept, hanem a folyamatos változtatás készsége. Elmondása szerint hetente, havonta finomhangolja az edzésmódszereit, a regenerációs és a mentális felkészülési rutinját, mert ami tavaly működött, idénre már nem biztos, hogy elég. Ez a fajta önmonitorozás – alvás, terhelés, tápanyagbevitel, stresszszint folyamatos figyelése – ma már az élsport egyik alapkövetelménye, Djokovicnál azonban szinte megszállottságig fokozott formában jelenik meg.