Ujhelyi Nelli: A 46 kilogrammos fogyásomnál bevált egy egyszerű kapaszkodó

Ujhelyi Nelli saját története is szorosan kapcsolódik a témához: életmódváltása során tapasztalta meg, mennyire összetett tényezők befolyásolják az étkezési szokásainkat. 46 kilogrammos fogyása jó példa arra, hogyan lehet a rövid távú diétagondolkodástól egy fenntartható, egészségközpontú életmód felé elmozdulni. Ez lesz a november 19-i HVG Human Talks konferencia egyik központi témája is.

Saját kutatásaiban a magyar társadalom egészséggel és táplálkozással kapcsolatos attitűdjeit elemzi, egyetemi oktatóként pedig leendő egészségügyi szakemberek és pedagógusok szemléletformálásával foglalkozik. Nemzetközi longevityprojektekben is dolgozik, szívügye, hogy az egészségesebb életmód az átlagemberek számára is könnyebben megvalósítható legyen Magyarországon is. Korábban egy longevity témájú magazin főszerkesztője volt, munkájában pedig ma is ötvözi társadalomkutatói és kommunikációs tapasztalatát, a nemzetközi kutatások eredményeit a magyar társadalom lehetőségeivel és kulturális sajátosságaival összefüggésben értelmezi. Azt vallja, hogy a tudományos felismerések akkor hozhatnak társadalmi változást, ha a hétköznapokban is használható tudássá, majd tartós szokásokká válnak. A szakértőt a táplálkozás kulturális gyökereiről, a longevityszemlélet térnyeréséről és arról is kérdeztük, miért nem elég önmagában, hogy több információnk van az egészségről.

https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260926_human-talks-2026-konferencia-longevity-egeszseg-hosszu-elet-oregedes-szakertok

Van egy közismert mondás, miszerint az vagy, amit megeszel. Mennyire igaz ez a kutatások alapján?

Sokkal inkább, mint ahogy a köznyelvben használjuk. Elcsépeltnek tűnik, pedig jól érzékelteti a mindennapi döntéseink hosszú távú jelentőségét. Ha naponta átlagosan négyszer eszünk, az évente közel 1500 étkezési alkalom. Harminc év alatt 45 ezer alkalom arra, hogy eldöntsük, mit teszünk a tányérunkra. Egyetlen étkezésnek ebből aligha van meghatározó jelentősége. Annak viszont már igen, hogy ez a több tízezer alkalom milyen mintázatot rajzol ki. Meghatározó, hogy mit eszünk rendszeresen, milyen élelmiszerek vesznek körül bennünket, mit tudunk elkészíteni, és hogyan étkezünk a családban. Az is számít, milyen ételeket kapcsolunk az ünnepekhez, vagy előkerül-e az étel jutalomként, vigaszként. Ezekből áll össze a saját táplálkozási kultúránk.

A szervezetünk reagál arra, amit elfogyasztunk, de hogy mi kerül újra és újra az asztalra, azt a biológiánkon túl a családunk, az anyagi lehetőségeink, az időnk, az ízlésünk és az élelmiszer-környezetünk is alakítja.

Az étkezést ráadásul sokszor nem is tudatos döntésként éljük meg. Az egyik kedvenc mondatom, amit a hallgatóimnak gyakran mondok, hogy „még az eszünket sem tudjuk, de már eszünk”. Gyerekkorunktól megtanuljuk, mikor, mit, mennyit és milyen helyzetekben eszünk, és ezek a minták később nagyrészt automatikusan működnek. Ha felnőttként változtatni szeretnénk rajtuk, összetett jelenségként kell ránéznünk a táplálkozásunkra. Egy drasztikus diéta rövid távon hozhat eredményt, de a korábbi szokásokhoz visszatérve ezt nehéz megtartani. A szakmailag helyes tanács követése is elakadhat, ha a javaslatokban nem jut elegendő idő és figyelem az élethelyzetünkre. Nem légüres térben élünk: a környezetünk, a közösségi kapcsolataink és a társadalmi lehetőségeink is befolyásolják az étkezésünket, és azt is, mennyire tudunk változtatni.

Ezt a hatást jól mutatja Nicholas Christakis és James Fowler társas hálózatok hatását vizsgáló kutatása, miszerint ha egy közeli barátunk elhízik, 57 százalékkal nő annak az esélye, hogy mi is túlsúlyossá válunk – és ez a hatás még a barátaink barátainál is igaz, 20 százalékban. A háttérben egyebek mellett az áll, hogy ilyen esetben megváltozik az elhízáshoz kapcsolódó viszonyunk, sokkal elfogadóbbak leszünk, és az ízlésünket, étkezési szokásainkat is formálja az adott túlsúlyos személy.

Miért lett ennyire fontos a táplálkozás a hosszú, egészséges élet kutatásában?

Mert egyre pontosabban értjük, hogy a táplálkozás jóval túlmutat a testsúlyunkon. A szervezetünk egészségét befolyásolja, a többi között az anyagcserénket, a gyulladásos folyamatokat, a szív- és érrendszeri betegségeket, a bélmikrobiom működését, valamint egyes daganatok kialakulását, és még a mentális egészségünk állapotát is. A legújabb kutatások egyik izgalmas iránya ma már az élelmiszerek molekuláris összetételét és azok egészséghatását vizsgálja. A világhírű magyar fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert-László és csapata az ételek összetett kémiai világát térképezik fel, és azt kutatják, hogyan kapcsolódhatnak az egyes vegyületek az egészséget és a betegségeket meghatározó biológiai folyamatokhoz. Az élelmiszerekben dokumentált molekulák száma már meghaladja a 139 ezret, de a hatásaik megértésében még sok a feltáratlan terület.

Ujhelyi Nellivel személyesen is találkozhatnak az érdeklődők november 19-én a Bálna Budapesten megrendezett Human Talks konferencián, ahol a kutató a Life Talks terem háziasszonya lesz.

Horváth-Zvolenszki Angéla

A longevityszemléletet gyakran tévesen kötik az élethossz növelésének szándékához, miközben a lényege sokkal inkább az, hogy mennyi ideig maradunk egészségesek, önállóak és fizikailag aktívak. Ez a healthspan, vagyis az egészségben eltöltött évek kérdése. Magyarországon ennek különös jelentősége van. Az OECD 2025-ös jelentésében a hazai várható élettartam 76,7 év, 4 évvel az OECD-átlag alatt. A KSH 2024-es adatai szerint pedig a születéskor egészségesen várható élettartam a férfiaknál 62,5, a nőknél 64,5 év volt. Ez a mutató a mindennapi tevékenységeket korlátozó egészségi problémák nélkül várható éveket becsüli, tehát nem egyszerűen a krónikus betegségek hiányát jelenti. Jól látszik, hogy még gyakran a nyugdíjas kort sem érjük meg egészségesen, életünk utolsó 10–15 évét betegségektől súlytva, korlátozott állapotban töltjük.

A túlsúly és az elhízás szintén jelentős hazai egészségügyi probléma, 10 emberből 6 küzd súlyfelesleggel, és pár éve hazánk volt az EU legelhízottabb nemzete.

Mindezek mögött összetett okok vannak, persze nem lehet mindent a táplálkozásra visszavezetni, de az biztos, hogy az egyik legfontosabb, az egészségünket befolyásoló eszköz a kezünkben az étkezési szokásainkban rejlik. A lényeg, hogy rendszerszinten kell gondolkodnunk, és közelebbről megvizsgálnunk az olyan naponta ismétlődő tevékenységeinket, mint az étkezés.

Az étkezés egészségre gyakorolt hatását saját életedben is megtapasztaltad. Hogyan történt mindez, és hogyan lett ebből szakmai küldetés?

Gyerekkoromban nálunk az étel volt az egyik szeretetnyelv. Már gyerekként, majd kamaszként is volt rajtam súlyfelesleg, és mivel a családomban mások is küzdöttek a testsúlyukkal, sokáig azt gondoltam, egyszerűen ilyen az alkatom, a genetikám, ezt örököltem a szüleimtől. Ma már sokkal árnyaltabban látom ezt a kérdést, és tudom, hogy van szerepe a biológiánknak, de nagyon sok mindent, amit genetikai örökségként tekintünk, valójában családi szocializáció. Például az, hogy hogyan étkezünk, mikor és mit eszünk, és mekkora adagokat tartunk normálisnak, és az is, hogy milyen a viszonyunk az egészséghez.