Betöltés...
Aki este egy tábla csokoládé mellett örül vagy búsul egy megterhelő nap végén, annál általában akaratgyengeséget vagy függőséget gyanítunk, mintha ugyanezt egy üveg bor mellett tenné. A legfrissebb neurobiológiai kutatások szerint a cukor utáni vágy hátterében az áll, hogy a bél érzősejtjei jelzik az agynak a cukor és a kalória érkezését, az agy pedig dopamin közvetítésével rögzíti az élményt. Így később ismét megkívánjuk az édességet. Három szakértő segített megérteni a „cukorfüggés” természetét.
Miért olyan nehéz nemet mondani egy kocka csokoládéra? A cukor utáni sóvárgás nem feltétlenül akaraterő kérdése: az agy és a bél közötti, dopamin által vezérelt folyamatok is szerepet játszanak benne. A HVG Human Talks konferencián Schwab Richárd előadásából megtudhatjuk, miért kívánjuk annyira az édességet, hogyan működik a cukor utáni vágy, és mit tehetünk azért, hogy ne az ösztöneink irányítsák az étkezésünket.
Mit érdemes enni, hogyan lehet jobban aludni, van-e értelme a probiotikumoknak, mit tudnak az új daganatkezelések, hogyan hat a stressz a szervezetre, és valóban lassítható-e az öregedés?
A cukorfüggőség valós, biológiailag vezérelt jelenség – a szakemberek szerint mégis inkább tünet, mint ok, és a mögötte meghúzódó tényezőket kell felderíteni ahhoz, hogy hosszú távú, oki megoldásokkal szolgáljunk az érintett betegeknek. Ők pedig nagyon sokan vannak.
„A siker egyik receptje az életben, hogy azt edd, amit szeretsz, és hagyd, hogy az ételek a többit intézzék el egymás közt odabent” – írta Mark Twain viccesen a 70. születésnapján, 1905-ben. A Duke Egyetem kutatói ezzel az idézettel nyitják a Nature Reviews Neuroscience folyóiratban megjelent összefoglalójukat, amely a cukor iránti sóvárgás idegrendszeri alapjait tekinti át. A kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy az édesség preferálása nem kizárólag az ízlelésen múlik. Miközben a nyelv érzékeli az édes ízt, a bélből érkező idegi jelzések arról is informálják az agyat, hogy a szervezet cukorhoz jutott. Ez a visszajelzés hozzájárulhat ahhoz, hogy megtanuljuk, melyik ételt érdemes újra választanunk.
A kérdés ugyan elméletinek tűnik, és nem azonnal látszik a gyakorlati relevanciája, mégis óriási klinikai jelentőséggel bír. A mezőgazdasági, majd az ipari forradalom óta a finomított cukor az eredeti termény feldolgozása után (cukornád, cukorrépa, majd kukorica) tisztított formában, korlátlan mennyiségben vált elérhetővé, amihez a szervezetünk évmilliók evolúciós fejlődése nyomán optimalizált érzékelőrendszerei egyszerűen nem tudtak ilyen gyorsan alkalmazkodni.
A szerzők szerint ez a fogyasztói társadalmakra jellemző elhízás és az anyagcsere-betegségek meredek emelkedésének egyik legnyomósabb oka,
és ebben rejlik a magyarázat arra is, hogy a mesterséges édesítőszerek ezt nem tudták megállítani.
„Az egészséges választásnak nem kellene állandó akaraterőpróbának lennie” – vallja Dr. Ujhelyi Nelli kulturális antropológus, longevity- és táplálkozáskultúra-kutató.
A történet 1947-ben kezdődött, amikor Edward Adolph cellulózzal hígított takarmánnyal etetett patkányokat azzal a céllal, hogy ugyanannyi étel kevesebb kalóriát tartalmazzon, azaz „becsapja” a szervezetüket. Legnagyobb meglepetésére azonban az állatok pontosan annyival ettek többet, amennyivel kisebb volt a térfogategységre jutó kalóriatartalom, mintha a szervezetükben egy detektor pontosan számolta volna a bevitt étel tápértékét. Mintegy húsz évvel később egy másik kutatócsoport ezt kiegészítette egy másik érdekes megfigyeléssel: ha a tápoldatot közvetlenül a bélbe juttatták az érzékszervek kiiktatásával, de közben különböző kalóriamentes oldatokat itattak az állatokkal, akkor az állatok idegrendszere megtanulta összekötni a különböző ízeket a magasabb kalóriatartalommal, és attól függetlenül azt az ízt választották, amely a magasabb energiatartalomhoz (cukorhoz) kötődött a tanulási fázisban – függetlenül attól, hogy a szájukba adagolt oldat kalóriamentes volt. A bélben lévő érzékelők tehát befolyásolták a tudatos választást, a viselkedést.
„Az áttörés az volt, amikor kiderült, hogy a nyombél hámjában olyan sejtek, úgynevezett neuropod sejtek is vannak, amelyek nemcsak hormonokat bocsátanak ki, hanem valódi szinapszist alkotnak a bolygóideg (n.vagus) érzőrostjaival, így a jelzésük közvetlenül a központi idegrendszerbe jut” – magyarázza Oczella Péter pszichiáter. „A neuropod sejtek különlegessége, hogy képesek érzékelni a bélbe érkező cukrot, majd rendkívül gyors idegi jelzést továbbítani az agy felé.
A folyamatban az SGLT1 nevű fehérje is részt vesz: segíti a glükóz felvételét a sejtbe, ami olyan változásokat indít el, amelyek révén a sejt jelet küld a bolygóideg kapcsolódó idegrostjainak. A jel így a központi idegrendszerbe jut, ahol befolyásolhatja a tápanyaghoz kapcsolódó tanulási folyamatokat.
A jel sebessége mutatja, mennyire közvetlen ez a kapcsolat. Egy 2018-as, a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a neuropod sejtek jelzésére a kapcsolódó bolygóidegi sejtek mindössze a másodperc töredéke, körülbelül hatvan ezredmásodperc alatt reagálnak. Ez jól mutatja, milyen gyors kapcsolat működik a bél és az idegrendszer között. A tápanyag beérkezése után hormonális szabályozási folyamat is indul, amely szintén fontos szerepet játszik az emésztésben, például a kolecisztokinin (CCK) felszabadulását okozza, de ennek időbelisége nagyságrendekkel később következik be.
„Ez alapjaiban változtatja meg a képet” – hangsúlyozza Oczella Péter. „Sokáig úgy gondoltuk, hogy a bél lassan, a véráramba juttatott hormonokkal szabályozza a központi idegrendszerben az étvágyat és a jóllakottságérzetet. Közben pedig kiderült, hogy létezik egy ultragyors idegi irányítás is, amely azt az üzenetet közvetíti, hogy »ez egy értékes tápanyag, ebből még több kell«.”
Hogyan táplálkozzunk, hogy megelőzzük a kognitív hanyatlást? – erről beszélgettünk Fekete Mónika kutatóorvossal, annak a kutatásnak a vezetőjével, amely a polifenolok szerepét vizsgálta az agy egészséges öregedésében. Hogyan hatnak a bélrendszer mikroszkopikus lakói az agyra? Mire jók a polifenolok, és mennyit segítenek a táplálékkiegészítők? Milyen életmódot javasol a szakértő?
