Betöltés...
A konfliktusok gyakorisága alapján tipizáltak a családkutatók.
A Journal of Family Issues havilapban nemrégiben közölt tanulmány szerint a házasságban előforduló konfliktusok gyakorisága – és annak változása – nem az együtt töltött idő hosszától függ. Claire M. Kamp Dush, az Ohio Egyetem és Miles G. Taylor, a Florida Állami Egyetem kutatói állítják, a párkapcsolat jellege a döntő tényező.
Ezek szerint az amerikai családkutatók négyféle házasságtípust különböztetnek meg: ellenséges, lobbanékony, elkerülő és támogató.
A kevés konfliktusról beszámoló párok nagy többségére (54 százalékára) az a jellemző, hogy közösen döntenek a különféle kérdésekben, és a kapcsolatukkal elégedettnek mutatkoznak. Hisznek a tradicionális, egész életre szóló házasságban, a válás is ritka náluk.
A csekély számú konfliktust megélő párok másik csoportja (6 százalék) az elkerülő kategóriába sorolható. Ezeket a házasságokat jellemzően csak a tradicionális „szerepiránytűk” tartják együtt, a hagyományos nemi szerepek jellemzik. A férj általában nem vesz részt a háztartási munkákban, a felek kevésbé elkötelezettek a másik iránt, nem tesznek erőfeszítéseket a kapcsolat építéséért – itt is ritka a válás.
A házasságok 20 százaléka bizonyul lobbanékonynak, magas konfliktus- és közepes vagy magas boldogságszinttel.
A maradék 20 százalékban pedig a felek egymás iránt ellenségesnek mondhatók, és nagyon valószínű a válás.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
