Betöltés...

Eltalálja, kik boldogabbak: az apák vagy az anyák?

Úgy tűnik, a mélyebb okokról nem igazán esett szó ebben az amerikai kutatásban.

  • Pulzus

Bár az apukák egyre gyakrabban veszik ki részüket a gyereknevelés terheiből, az, hogy az ő arányuk kisebb, úgy tűnik, nekik kedvez.

Legalábbis erre utal, hogy a kutatások szerint jóval elégedettebbeknek és boldogabbaknak vallották magukat, mint az anyukák.

A Journal of Family Issues című szaklapban nemrég publikált amerikai vizsgálat készítői például azt firtatták, melyik szülő mennyi időt tölt a gyerekével, egyrészt az alapvető igényeinek kielégítésével, másrészt melyikük mennyit játszik vagy sportol vele, jellemzően ki segít neki a tanulásban, ki viszi orvoshoz vagy iskolába.

A kutatók arra jutottak, hogy a gyereknevelés érzelmileg igencsak igénybe veszi a szülőket, ám nem egyforma mértékben.

Az apák általában boldogabbak, kevésbé stresszelnek és kipihentebbek, mint az anyák.

A Psychology Today honlapon idézett más kutatások arra is rámutattak, hogy az apák „előnye” korántsem csak addig tart, amíg pici a gyerek, hanem a családi élet során végig megmarad.

Így például több gyerek nevelésekor az anyákra mindvégig nagyobb felelősség, és így erősebb stressz nehezedik.

A kamaszkorban sem egyenlítődnek ki az esélyek: mindkét szülőt megviseli ugyan a gyermek leválásának kezdete, de az apák ennek feszültségeiből is kevesebbet kapnak.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.