Míg a kontinensátlag alig haladja meg a 16 százalékot, nálunk a megkérdezettek 57 százaléka gondolja úgy, hogy a munkahelyeken előfordul, sőt megszokott dolog a nemek közti különbségtétel. A skála az egyszerű foglalkoztatási aránytalanságoktól a szexuális zaklatásig terjed, amely számtalan módon hárítható – már ha tudjuk, hová fordulhatunk segítségért. A nemi alapú megkülönböztetést mélyen beágyazódott társadalmi sztereotípiák éltetik, amelyek – emancipáció ide vagy oda – még mindig erősen tartják magukat. A patriarchális világkép rendíthetetlenül a kultúra része, s a vele ellentétes irányú folyamatok sok esetben még ma is heves ellenállásba ütköznek. A nők munkaerő-piaci szerepét alapjaiban az befolyásolja, hogy kicsi koruk óta női mintákat kell elsajátítaniuk. A környezetük folyamatosan azt sugallja, jobban teszik, ha „nőies” tulajdonságaikra – simulékonyság, empátia – támaszkodnak, ahelyett, hogy a férfiak világában, „férfias” módszerekkel próbálnának érvényesülni. Ez arra predesztinálja őket, hogy a munkaerőpiacon is elsősorban nőként ítéltessenek meg – ezzel pedig óhatatlanul hátrányba kerülnek.
