Betöltés...
Más függőségét viszonylag könnyen észrevesszük, de vajon meglátjuk-e az önmagunkét? Égetően fontos lenne, hiszen ez a szabadsághoz vezető út első lépése.
Általában könnyen észrevesszük, ha a környezetünkben valaki függőként viselkedik. Túl sokszor nyúl a pohár után, egyre kevésbé jár be a munkahelyére, egyre többször veszíti el az állását. Milliós tartozásokat halmoz fel, azt bizonygatva, hogy hamarosan újra nyerő szériába kerül, és minden forintot visszaszerez. Vég nélkül hajtogatja, hogy bármikor abba tudja hagyni, bármikor le tudja tenni. Látjuk, ahogy beszűkül az érdeklődése, ahogy egyre ingerültebb, ahogy feladja korábbi tevékenységeit. Ahogy sóvárog, és gondolatait eluralja szenvedélyének teljhatalmú tárgya: a drog, a pornó, a videójáték, a vásárlás.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
