A pszichológiában gyakran használjuk a belső gyermek fogalmát, amire igen pozitív értelemben először talán Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichoanalitikus utalt a csodagyermek, vagy természetes gyermek kifejezésekkel. Olyan velünk született elementáris képességeket írt le általuk, mint a rácsodálkozás, az ítélkezésmentes felfedezés, szabad kreativitás, természetes spiritualitás, optimista bizalom és rugalmas alkalmazkodókészség. Úgy vélte, hogy ezek a források minden gyermek rendelkezésére állnak, de az életünk során megkopnak, megsérülnek. A szülők különleges kiváltsága és feladata, hogy felismerjék és megőrizzék gyermekeikben az eredendő jót. Ezért az egyik legnehezebb feladat elég jó szülőnek lenni.

Egészséges felnőttként párkapcsolatunk elfogadó légkörében újra megtapasztalhatjuk az „én vagyok” („vagyok, aki vagyok”) ősi spirituális egységélményét, amint bennünk élő természetes gyermekként kapcsolódunk egymáshoz, megélve a spontán játékosság és humor felszabadító és összekovácsoló varázsát. Felnőttként a közös felelősségvállalás, hűség és elköteleződés értékei mellett kiaknázhatjuk természetes gyermeki erőinket életünk közös megteremtésében.