Betöltés...
A családi szokások, rituálék összekovácsolnak, biztonságot adnak, reménységet ébresztenek, és az állandóság érzését keltve azt jelzik, ha a belső világunkban rend van, szokásaink stabil kereteket adnak az életünknek, akkor kint sem történhet velünk nagy baj.
Minden család sajátos módon éli meg a maga rítusait. A kultúra iránytűt ad ezek alakításához, de végeredményben a család maga választja ki és formálja meg azokat, amelyeket beépít a minden- napjaiba, és jelentős különbségek mutatkoznak abban a tekintetben is, hogy ezekkel kapcsolatban több vagy kevesebb pozitív érzést melengetnek. A családi rituálék hiánya azonban bizonyosan kiegyensúlyozatlan kapcsolatokat jelez – minél disz- funkcionálisabb egy család, annál nehezebben alakít ki és tart meg rituálékat, ez pedig egyértelműen negatív hatással van a családtagok életminőségére. A gyermekek számára különösen fontos, hogy az életük kiszámítható legyen, olyan fix pontokkal, ismétlődő eseményekkel, amelyek kevés kivétellel mindig ugyanúgy, ugyanabban az időben történnek. Éppen ezért számukra a mindennapi élet rituáléi erős védőfaktorok, az érzelmi biztonság alapvető összetevői a folyamatosan változó világban.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
