A böjt, különösen a hosszabban tartó verziója, erőteljes beavatkozás a test működésébe, ezért fokozatosan és ésszel kell belevágni. Érdemes tisztában lenni a legújabb tudományos ajánlásokkal, és figyelni testünk rezdüléseit is. A böjt nem teljesítménytúra, így abba lehet hagyni, ha a szervezetünk erre ad jelet. A böjt nem diéta, nem azért böjtölünk, hogy kevesebb kalóriát vigyünk be, ennél sokkal szerteágazóbbak azok a folyamatok, amelyeket a koplalással töltött időszak beindít.
A témában több könyvet is jegyző, tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó amerikai Gin Stephens szemléletesen így fogalmazza meg a hatásmechanizmusát: „a böjt boldoggá teszi az anyagcserét, mert a tested felfedezi, hogy rengeteg üzemanyaga van.” Amikor böjtölünk, a testünk beizzítja – ahogy Stephens fogalmaz – a „zsírégető szupererejét” azzal, hogy átállítja az úgynevezett anyagcsere-kapcsolót. Ilyenkor a testünk nem a glükózhoz, vagyis az elfogyasztott ételhez és az eltárolt glikogénhez nyúl, hanem a zsírsejtekben tárolt zsírhoz és az agyunk számára termelt ketontestekhez, ezzel elégítve ki az energiaszükségletünket. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, legalább 12, de akár 36 órán át kell böjtölnünk.
A böjtnek nemcsak a testi érzeteinkre van hatása, hanem a mentális állapotunkra is. Az agy ugyanis szereti a ketonokat, és ha sikerül hosszabb időn át ellátni ezekkel, az elménk kitisztul, és – bár pont az ellenkezőjét várnánk – megnő az energiánk is.
