Szoronganak az ünnepektől, ezért inkább kerülik a végeláthatatlan családi együttléteket, helyette a barátaikkal, pihenéssel töltik az időt – így jellemzik a Z generáció sajátos hozzáállását a karácsonyhoz. Ugyanakkor fontos számukra a határok kijelölése, az őszinte, személyes kapcsolódás, az élményalapú, környezettudatos és költséghatékony ajándékozás. De mi a Twixmas, az anti-ajándék, és miért nem posztolják a karácsonyfát?
Pulzus
Egyharmaduk már keveredett adósságba, hogy tudjon ajándékot venni. Minden második közülük stresszesnek tartja az év végi ünnepi időszakot, mert erős nyomást érez, hogy megfeleljen az elvárásoknak, hogy „tökéletes” karácsonyt szervezzen. Az ünnepi szorongást minden hatodik alkohollal próbálja oldani. 59 százalékuk, vagyis közel a kétharmaduk ugyan a legfontosabb ünnepnek tartja a karácsonyt, de ezek szerint bő egyharmadnak már nem is annyira számít. És még valami: 46 százalékuk elismeri, hogy a közösségi média jelentősen befolyásolja az ünnepről alkotott véleményüket.
A felmérésekből nagyjából ilyen kép rajzolódik ki a Z generáció (vagyis az 1997–2012 között születettek) tagjainak hozzáállásáról a karácsonyhoz. Világszerte hasonló eredmények születnek, és ezekből egyre világosabban látszik, hogy a mostanában fiatal felnőtt korba érkezők nemzedéke másképp viszonyul ehhez az ünnephez, mint a szülei és nagyszülei – mind az étkezés, mind az ajándékozás, mind az egyéb tradíciók tekintetében. Bár kétségtelen, hogy ezeknek a különbségeknek a generációsokon túl vannak fejlődéslélektani okai is – hiszen a kamaszkorból kinővő fiatalok ilyenkor igyekeznek megtalálni az identitásukat, kialakítani a függetlenségüket, meghatározni a saját útjukat –, érdemes megnézni, milyen pszichés és egyéb összefüggések állhatnak a háttérben.
Az ünnepek előtt és alatt kiesnek a csontvázak a szekrényből – elfojtott érzések, megoldatlan konfliktusok nehezítik a karácsony megélését a tökéletességre törekvés mellett. Hogyan kerülhető el a karácsonyi lidércnyomás? Szabó-Bartha Anett és Szondy Máté pszichológusok írása.
Inkább pihennek, mint végigjárják a „kötelezőt”
Ami a stresszt illeti, úgy tűnik, hogy a teljes népességen belül a Z generáció szorong a leginkább az ünnepi időszakban, ami a szokásos körülményeken túl elsősorban a közösségi média nyomásának és a családi dinamikának (elvárásoknak való megfelelés) tudható be. Ezt a feszültséget részben úgy oldják, hogy ha csak lehet, igyekeznek távol tartani magukat a szokásos, végeláthatatlan családi együttlétektől, és szívesebben választják a mentális jóllétüket növelő magányos programokat, a relaxálást. Az angolszász országokban egyre gyakrabban „Twixmas” néven (a „betwixt”, azaz között és a „Christmas” összemosásából) emlegetik az öngondoskodásnak, pihenésnek karácsony és újév közé időzített formáját.
Kétségtelen, hogy a Z generáció felnővő tagjai számára kiemelten fontos az önazonosság megőrzése, a határok kijelölése is. Ők szeretik eldönteni, hogy mennyi időt és energiát szánnak egy programra (ez esetben az ünneplésre), és ki nem állhatják azt, ami „kötelező”. Ez az a korosztály, amelyik sokkal többet használja az „én” személyes névmást, mint a korábban születettek. Mindez azzal függ össze, hogy egy gyorsan változó, bizonytalan világban nőttek fel (gondoljunk csak az okostelefonok elterjedésére, a gazdasági válságokra, a világjárványra, a háborúkra), ahol az egyéni identitás stabilizálása kiemelt pszichés feladat.
Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.
