A gyász a veszteség által kiváltott reakció – hangzik a hivatalos „definíció” –, és sokféle élethelyzet kiválthatja: egy párkapcsolat megszakadása, egy társállat elvesztése, nyugdíjba vonulás vagy a munkahelyről való kényszerű távozás, de a legintenzívebb érzelmeket egy szeretett személy halála okozza. A gyászelméletek szerint a veszteség feldolgozása során az érintettek több szakaszon mennek át (a legismertebb a svájci pszichiáter, Elisabeth Kübler-Ross modellje, amely szerint sokk, tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás egyaránt kavaroghat a gyászolóban), de újabban a kutatók a statikusabb leírások mellett sokkal „dinamikusabb” irányba is elmozdulnak: olyan elméletek irányába, amelyek jobban alkalmazkodnak a gyász egyediségéhez és sokszínűségéhez.
Akárhogyan is írják le azonban a gyász folyamatát, a különféle felkavaró érzések idővel mindenkinél csillapodnak. A tapasztalatok szerint a legintenzívebb tünetek 1–3 hónapon belül mérséklődnek, de még egy éven túl is akadhatnak nehéz napok, periódusok, különösen az évfordulók kapcsán.
