Talán mindegy, mi miatt is, de ha édesanyánk nem tudta megadni nekünk, amire egykor leginkább szükségünk volt, felnőttkorunkra megpróbálkozhatunk megadni önmagunknak: a figyelmet, a törődést, a gyengédséget. A szeretetet.
Az anya-lánya kapcsolat felnőttként is tovább él bennünk. Anyánk hangján szól a fejünkben a támogatás és a bátorítás, de a belső kritikusunk is, és ettől elakadunk, elbizonytalanodunk és kételkedni kezdünk.
Az anyaseb gyógyulása során az a feladatunk, hogy a belső anyánkat a valódi anyánk másolatából olyan anyává formáljuk, amilyenre mindig is vágytunk: olyan belső anyává, aki pontosan és teljes mértékben kielégíti szükségleteinket, aki támogatni tud minket, hogy sikereket érjünk el, és valódi önmagunkért szeret.