Betöltés...
Az első menstruáció körülményeire sok nő évtizedekkel később is pontosan emlékszik: ki volt ott, mit mondtak neki, megijedt-e, megnyugodott-e, szégyellte-e magát. Nem véletlenül, hiszen ez nemcsak biológiai esemény, hanem a nővé válás egyik első erős családi és érzelmi tapasztalata is. Az anya nyíltsága és az apa elfogadó vagy elutasító viselkedése hosszú időre alakíthatja, hogyan viszonyul egy lány a saját testéhez és nőiségéhez. Nagy Beáta Magda pszichológus, szociológus írása.
Mielőtt nekiültem e cikk megírásának, rövid közvélemény-kutatást végeztem a környezetemben élő, különböző korú nők körében. Bár nem mindenki tudta pontosan megmondani, hány éves korában jött meg az első menstruációja, de annak körülményeit és érzelmi hatását kivétel nélkül mindannyian fel tudták idézni. Nem véletlenül: az első menstruáció (menarche) kitüntetett pont a felnövekvő lányok életében, ami „hivatalosan” a reproduktív képesség kezdetét jelenti, de abban az életkorban sokkal inkább a gyermekkor végét szimbolizálja.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
