Betöltés...
Az alkoholfüggő Tamás komoly lépésre szánja el magát: le akar szokni. A nehéz, de sikeres terápia történetét dolgozza fel terapeutája, Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus nemrég megjelent, Függőben című könyvében. A kötetből választottunk ki egy rövid részletet.
„A társadalomnak is van némi testképzavara” – mondja Lukács Liza, életmódváltással és evési zavarokkal foglalkozó szakpszichológus, akivel az egészséges és az egészségtelen evésről, az evési problémáink mögött meghúzódó lelki okokról beszélgettünk.
A fogyókúrázók többsége hamar szembesül azzal, hogy bár a súlycsökkenés negatív energiamérleg következménye, a siker mégsem ennek az egyszerű matematikai képletnek a megértésén múlik. Az ételekhez és az evéshez fűződő érzelmeink a legmeghatározóbbak.
A párkapcsolatok mai formája valójában új fejlemény az emberiség történetében – hangzott el a HVG Extra Pszichológia legutóbbi szalonestjén. Az oldott hangulatú beszélgetésen szó esett még a fejlődési szakaszokról, a tempóbeli különbségek áthidalásáról és a közös paplan veszélyeiről.
Robbanásszerű a biológiai érés, a testi változás, amivel a kamaszoknak meg kell küzdeniük. De nemcsak nekik, hanem a szüleiknek is hatalmas próbatétel kezelni a tinédzsert. Hogyan lehet a lehető legkevesebb sérüléssel átvészelni ezt az időszakot?
Bizarr kísérlet az anyanyelvi kommunikációról.
Az italról leszokni nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás. Első lépésként azonban észre kell vennünk, hogy belecsúsztunk a függőségbe. Ehhez nyújt segítséget Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus, akinek közelgő szalonestje előtt öt gyakori kérdést tettünk fel.
A rendszeres futók tudják, az edzés nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hat az emberre. Egy brit pszichoterapeuta segít kiaknázni a testmozgás pszichés hatásait, és azt állítja: könnyen önismereti módszerré és gyógyító terápiává is fejleszthetjük a parkban vagy az erdőben rótt köreinket.
„Nincs két egyforma vagy tökéletesen összeillő ember” – mondja Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta, aki szerint nagyon személyes kérdés, hogy mi az, amit el tudunk fogadni a másikban, és mi az, amit már nem. Közelgő szalonestje előtt öt kérdést tettünk fel neki.
Családi, baráti, munkahelyi, szerelmi, házastársi kapcsolatokban egyaránt felállhat a tettes–áldozat szerepkettős. Az egyik fél a lelki ragadozó, a másik az empatikus lelki zsákmány. Közös bennük, hogy belül, mélyen, egyik sem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szeretetet.
A kreativitás mindenekelőtt a személyiség jellemzőitől függ, ám szinte ugyanolyan fontos a tehetséget körülvevő környezet és a társadalom támogatása. Ezt mutatja több híresség példája is.
Egy kapcsolat élő és folyamatosan változó rendszer. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a párkapcsolatunk éppen milyen fázisban van, könnyebben elkerülhetjük a buktatókat, és nem lepődünk meg a változásoktól.
Mind az alkalmi hűtlenségnek, mind a tartós szeretői kapcsolatnak különféle magyarázatai lehetnek. Gyakran a párkapcsolat súlyos problémái okozzák, ám a kép ennél sokkal árnyaltabb.
Hihetetlenül széles az érzelmek palettája, és egyénenként változó, ki, hogyan éli meg az érzelmeket. Noha létezésünk alapélményei, nehéz megfogni őket.
A derűlátás nem mindig hoz sikert, ha pénzügyekről van szó.
Megbántottság, fájdalom, trauma, zavarodottság, csalódás, düh, félelem – amit a másik ki tud váltani belőlünk a szavaival, a tetteivel vagy éppen ezek hiányával. Hogyan tudunk megbocsátani? Mikor akarunk, és mikor nem?
Vágyni, álmodni nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk: egy folyamat kezdete, amely óriási energiákat szabadíthat fel, s ezek az energiák építenek, vagy sajnálatos módon rombolni is tudnak. Cselekvési terv, önmotiváció, szövetségesek is kellenek a megvalósításhoz, és hogy energiánkat jó irányba tereljük.
Úgy tűnik, árthat a „két fél egy egész” mítosz.
E három dolog közelebb visz minket a zsenialitáshoz, a kérdés csak az, hogy hogyan.
