Négy hetet töltöttem Balin, egy jógaoktatói képzésen, 23 országból érkezett 35 fős csoportban egyedüli magyarként, középiskolai tanárral, ápolóval, csecsemőgondozóval, kertésszel, cipőbolti eladóval, irodai adminisztrátorral. Olyan dolgozó emberekkel, akik a saját országukban teljesen átlagos fizetésekből élnek, és mégis képesek arra, hogy időről időre kiszakadjanak a mindennapi mókuskerékből, és több hetet vagy akár hónapokat is fordítsanak önmagukra és a mentális egészségükre, mert más gazdasági és társadalmi környezetben élnek.
Szabadság, ami valóban szabadság
A csoportunk egyik tagja, Emily középiskolai matektanár Montréalban, akinek az ottani foglalkoztatási rendszer által, háromévente lehetősége van arra, hogy kivegyen egy teljes szemeszternyi, vagyis nagyjából fél év fizetett szabadságot. Ez a kanadai kormányzati program része: a tanár ilyenkor nem dolgozik, mégis megkapja a fizetése 80 százalékát, kéthetente, ugyanúgy, mintha munkában lenne. Emily most éppen ebben az időszakban van. Az őszi félévet még ledolgozta, január elseje óta viszont szabadságon van, és szeptemberben tér vissza az iskolába. Közben utazik, tanul, és időnként online konzultál a diákjaival, ellenőrzi a házi feladataikat, így valamennyi plusz bevétele is van. Ez nem egyszeri alkalom az életében. Három éve két hónapot Ausztráliában töltött, most két hónapra jött Balira.
