Az utóbbi időben egyre nagyobb trend lett spirituális utazásokra, retreatekre, jógatáborokba járni. Egy ideje engem is érdekelt, hogy milyen lehet, mit adhat egy ilyen utazás, ezért elmentem, de kicsit másképp. Négy hetet töltöttem Balin, egy jógaoktató-képzésen, és sokkal jobban elfáradtam, mint amennyire felöltődtem, mert mentálisan volt nagyobb kihívás az az egy hónap. Szerettem volna kipróbálni, milyen lehet egy ilyen utazás, de nem akartam önző módon csak elvonulni, ezért úgy gondoltam, hogy ha elköltök egy rakat pénzt és átutazom a fél világot, akkor annak legyen már valami haszna, értelme is. Mivel egy ideje már jógáztam, így jött az ötlet, hogy akkor végezzek el egy oktatói képzést, ami három-négy hetes, így megvan az elvonulás része is, de mégis van egy mögöttes – legalábbis otthon értelmesebben eladható – cél is.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260613_alvas-hiany-alvas-potlas-hetvege-egeszsegugyi-kockazatok-kutatas
Nem jógatábor, nem nyaralás
Az „elvonulás” mellett a cél volt az is, hogy egy kicsit tágítsam a komfortzónám határait, így Indiát választottam úticélnak. Azonban India nem akart engem: az utazás előtt két héttel utasították vissza harmadszorra is a két hónapja függőben lévő vízumkérelmem, mert kiderült, hogy hivatalos meghívólevél hiányában, újságíróként nem léphetek be az országba. Így esett a választásom Balira, ami sokaknak a földi paradicsom, de én közel sem őriztem túl szép emlékeket a szigetről, így végső soron nyugtáztam, hogy a komfortzónámat ott is bőven fogom majd tudni tágítani. A 25 napos képzésről már a jelentkezés pillanatában kiderült, hogy ez minden, csak nem egy klasszikus balinéz jóganyaralás.
