Betöltés...

„Orvosként sem mindig könnyű a túlsúlyos gyerekeknek jól tanácsot adni” – hogyan beszéljünk érzékenyen a fogyásról a családban?

Idén először több a túlsúlyos gyerek a világon, mint az alultáplált. A magyar helyzet sem jó, a kamaszok negyede túlsúlyos vagy elhízott. A szülők, még ha érzékelik is a problémát, sokszor bizonytalanok abban, hogy merre induljanak, segíteni akarnak anélkül, hogy lelki sebeket ejtenének a gyerekeiken. Hogyan érdemes belekezdeni a témába egy tinédzserrel ? És miért közös célokat tűzzünk ki, ha életmódváltásba kezdünk? Ezekről is kérdeztük a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának szakembereit, dr. Gács Zsófia endokrinológust és Magyar Emma klinikai szakpszichológust.

A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján, az Életmód Ambulancián hónapokon keresztül dolgoznak együtt túlsúlyos gyerekekkel és családjaikkal, ahogy arról a HVG korábbi cikkében már beszámolt. Eggyel korábbról indítanék, hiszen akik ott vannak, már bejutottak az egészségügyi rendszerbe. De mi történik a családokban a segítségkérés előtt? Milyen ponton észlelik a szülők, hogy gondot jelenthet a gyerek súlya? 

Gács Zsófia: Fontos tisztázni, hogy mit is jelent a gond. Az csak az egyik kérdés, hogy a gyereknek a mérőszámok szerint az ideálisnál nagyobb-e a súlya. A másik az, hogy neki ebből származik-e bármilyen egészségügyi problémája vagy panasza. Vannak szülők, akik szerint változtatni kell a gyerekük evési szokásain, de a gyerekük nem így gondolja, ez is megjelenhet gondként. Ezek a helyzetek szétszálazhatók. Nagyon sok gyerek él túlsúllyal éveken keresztül anélkül, hogy azzal bármit kellene csinálni, vagy bárki elkezdene foglalkozni vele. De a legtöbben, akik hozzánk fordulnak, már próbálkoztak életmódváltással vagy legalábbis valamilyen fogyókúrával. 

A túlsúlyhoz még mindig rengeteg stigma és szégyen kapcsolódik. Sokszor találkozni azzal, hogy a túlsúlyos gyerekek szüleit mélyen elítélik mások. A témáról szóló cikkek alatt gyakran megjelennek az olyan rendkívüli módon leegyszerűsítő tanácsok, hogy „csak nem kéne a gyereknek annyi csokit adni”. Mennyire nehéz nekik segítséget kérni az egészségügyben? 

G.Zs.: A legtöbbször nagyon. A túlsúllyal élő gyerekek szülei közül sokan maguk is túlsúlyosak, így saját tapasztalatból is ismerik az egészségügyben megélt elutasítást vagy bántó megjegyzéseket. A genetikai háttér mindenkinél számít. Ha egy családban van hajlam a túlsúly kialakulására, akkor nagy eséllyel a gyereket is eléri a probléma. 

https://hvg.hu/360/20250904_uzsonnas-doboz-tizorai-gyermeketkeztetes-eveszavar-dietetikus-gyermek-pedagogus-szulo-csoport

Az is előfordul, hogy az egészséges testsúlyú szülők viszik önökhöz a túlsúlyos gyerekeiket? 

G.Zs.: Igen. Sokszor találkozunk olyan szülőpárral, akik kamasz- vagy gyerekkorukban maguk is túlsúlyosak voltak, de megtaláltak egy olyan életmódot, ami mellett elégedettek a súlyukkal. Ők nagyon kétségbe tudnak esni, amikor a kamaszodó gyerekükön hasonló változásokat látnak. 

Hozzászólások

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.