Az öregedés belső folyamatait bemutató sorozatunk első részében a kromoszómáink – a cipőfűzőnk – végén ülő védősapkáról, a telomerekről volt szó. Utána azt tárgyaltuk, hogyan járulnak hozzá öregedésünkhöz a fűző szövetének, vagyis a genomnak a sérülései. A harmadik rész az epigenetikáról szól, azaz arról, hogy miből áll „a cipőfűző megkötésének művészete”.
A tudomány által azonosított öregedési folyamatok sorában most a negyedik hallmarkhoz érkeztünk. Ez a proteosztázis, vagyis a fehérjeháztartás egyensúlya és annak felborulása. Szakértőnkkel, Dr. Somogyvári Milánnal – a Semmelweis Egyetem Molekuláris Biológiai Tanszékének adjunktusával – arra keressük a választ, hogyan tartja karban a szervezet a fehérjéit, és mi történik, amikor ez a belső „rendszergazda” az évek során fokozatosan veszít a hatékonyságából.
A sejt láthatatlan gyára
Kezdjük egy szemléletes példával. Képzeljünk el egy éjjel-nappal működő óriási gyárat, ahol naponta milliónyi termék készül. A termékek itt nem csavarok vagy telefonok, hanem fehérjék – azok a molekuláris eszközök, amelyek elvégzik a sejtek valódi munkáját az izomösszehúzódástól a hormonok szállításán át az immunválaszig. A gyárban nem elég legyártani a terméket, a fehérjéket formára kell hajtogatni, gyakran több részből kell összekapcsolni, majd időben a megfelelő helyre juttatni.
Ha valami meghibásodik, azt meg kell javítani, ha erre nincs lehetőség, el kell távolítani. Különben a hibás darabok felhalmozódnak, összeakadnak, és előbb-utóbb az egész rendszer működését megbénítják. A proteosztázis ennek a láthatatlan gyárnak a teljes minőségbiztosítása, karbantartása és hulladékgazdálkodása - gondoskodik arról, hogy a megfelelő fehérjék, a megfelelő időben, a megfelelő helyre kerüljenek és a selejt ne borítsa fel a rendet.
Dr. Somogyvári Milán
A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében, a Molekuláris Biológiai Tanszék egyetemi adjunktusa. Kutatásának középpontjában az áll, hogyan alkalmazkodnak sejtjeink a stresszhez és az öregedéshez. Fő érdeklődési területe, hogy bizonyos védőfehérjék – köztük a Hsp90 hősokkfehérje és a „hosszú élet-fehérje", a SIRT1 – hogyan működnek együtt, szabályozódnak és stabilizálódnak, és mindez miként hasznosítható a gyógyszerfejlesztésben. Munkáját rangos nemzetközi folyóiratokban – többek között Ageing Research Reviews, Cells magazinokban - publikálja, az öregedéskutatás és a sejtbiológia határterületén.
