Mitől függ, hogy egy gyerek az azonnali, kis jutalmat választja, vagy a később elérhető nagyobbat?
A klasszikus stanfordi kísérlet, Walter Mischel Pillecukortesztje a személyiségbeli eltérésben kereste a magyarázatot.
Celeste Kidd, az amerikai Rochesteri Egyetem pszichológusa és kollégái módosított feltételekkel megismételték a kísérletet, és más eredményre jutottak.
A Cognition című tudományos lapban publikált vizsgálatukban három-öt éves gyerekek dönthettek arról, hogy azonnal megesznek egy pillecukrot, vagy várnak, és kaphatnak kettőt.
A fogós kérdés előtt azonban sajátos helyzetbe kerültek.
Csalódás vagy megerősítés érte őket, amikor a kísérletvezető rövid időre új ceruzák ígéretével hagyta őket magukra, majd vagy visszatért az ígért ceruzákkal (ez volt a megbízható kísérleti feltétel), vagy nem (a megbízhatatlan feltétel).
A pillecukros kihívás teljesítésére megdöbbentő hatással volt ez a kis előfeszítés.
A megbízható feltételben részt vevők átlagosan 12 percig tartottak ki a nagyobb jutalom reményében.
Azok viszont, akik korábban csalódást éltek át, átlagosan három percet szántak a várakozásra, majd inkább az azonnali vágybeteljesítés mellett döntöttek, és megették a cukrot.
Jól láthatóan racionális érvek is meghúzódnak a háttérben, amikor a gyerek dönt az édesség sorsáról.
Ha az ígéretek bizonytalanságáról van élményünk, az a józan döntés, ha az azonnali, biztos jutalom mellett döntünk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
