Kiszakadni és mégis ott maradni

A kamaszkort szokták a második születés korának is nevezni. Ahogy az első születéskor vérben-verej­tékben, szenvedésben jön világra egy kis test (szenved az anya, szenved a gyerek – még a feje is összenyomódik a szülőcsatornában), a kamasz­korban, lelki vérben-verejtékben és fájdalomban születik az autonóm, az önálló személyiség. Szen­ved a család, szenved a gyerek. Nekünk talán olyan, mintha ő nem szenvedne, „csak” szemtelen, „csak” ingerült (netán dührohamai vannak!), „csak” fá­radt (azaz lusta: „Fiam, ha a lustaság fájna, te or­dítanál!”), „csak” magányos, „csak” öngyilkossági gondolatai vannak (depressziós).