„Ki kell ürítenem az elmémet” - Tévhitek a tudatos jelenlétről

Bézs jógamatracon, lehunyt szemmel, törökülésben, békés, szolid mosollyal az arcán teljes figyelmével a légzésére koncentráló férfi vagy nő – általában így ábrázolják a filmek, illetve a stockfotók a mindfulness-meditáció gyakorlóját. És sokszor a mi fejünkben is ez a vágyott kép jelenik meg, ha úgy döntünk, elkezdjük gyakorolni a tudatos jelenlétet. Azaz azt a fajta figyelmi állapotot, ami világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és általános stresszcsökkentő, szorongásoldó és életminőséget javító módszerként hirdetik sokan. Ennek a népszerűségnek természetesen megvannak az árnyoldalai is. Egyrészt olyan népszerű, marketingértékű kifejezéssé vált a „jelenlét”, „tudatosság”, „tudatos jelenlét”, amit sok termék próbál meglovagolni (így találkozhatunk „mindful jógamatraccal”, de „mindful marhahússal” is). Másrészt – és cikkemben ezt a kérdést járom körbe – számos tévedés és tévhit jelent meg a tudatos jelenlét gyakorlásával kapcsolatban. Nézzük ezek közül a legfontosabbakat.