Hírnév elleni merénylet – hangzik a klasszikus definíció. Lejáratás – mondhatnánk köznapi szóval. Mindkét kifejezés ugyanarra a jelenségre, a manapság a közéletben is gyakori beszédtémát szolgáltató karaktergyilkosságra vonatkozik. De vajon mi a közös ezekben a botrányokban (Bese Gergő atyától Lakatos Márkon és Varnus Xavéren át Magyar Péterig), amelyek az utóbbi hónapokban elöntik a közösségi médiát, a hírműsorokat és a bulvárlapokat?
Az elevenébe találni
Az efféle ügyek közös jellemzője, hogy a céljuk egy személy hírnevének, reputációjának romba döntése, ami mögött kell lennie mindenképpen valamiféle tudatosságnak, egy (sokszor nem látható) ellenérdekelt félnek és egy tervnek, szisztematikusságnak – kezd a „műfaj” magyarázatába Bőhm Kornél kríziskommunikációs tanácsadó, aki néhány éve önálló kötetet is szentelt a témának Karaktergyilkosság – Lejáratás a gúnynévtől az álhírig címmel. A szándékosság mindenképpen szükséges feltétel, hiszen egy véletlen hiba kihasználása vagy kinevetése még nem lesz hírnév elleni merénylet – hangsúlyozza.
Bőhm Kornél
kommunikációs szakértő, kríziskommunikációs tanácsadó
Ezek a támadások leginkább akkor sikeresek, ha a megtámadott személy valamely centrális, meghatározó, fő tulajdonságát sikerül eltalálniuk, olyasmit, ami nagyon fontos az illető identitásához, vagy legalábbis a rajongók, követők szemében fontos identitásképző elem. Ilyen lehet például egy politikus szavahihetősége, vagy mondjuk az általa vallott eszmékhez való hűsége.
A leggyakoribb támadási felület az illető magánélete (párkapcsolata, szexuális kapcsolata, feltételezett szexuális irányultsága) lehet, de szintén gyakran veszik elő az állítólagos korrupciót, gazdasági (bűn)cselekményeket, esetleg a célba vett személy gazdagságát, annak forrását – sorolja a szakértő. További érzékeny pont lehet az egészségi állapot, betegség, mentális állapot, ami adott esetben egy posztra való alkalmatlanságot jelezhet.
