Miért tűnik mindenki boldogabbnak az interneten? Amit elrejtünk, legalább olyan fontos, mint amit megmutatunk

A generációkat, földrajzi helyeket, társadalmi csoportokat összekötő közösségi portál, a Facebook működését ma már minden hetedik ember tapasztalatból ismeri. Különféle indíttatásokból használjuk az oldalt: a rendkívül gyors és hatékony információáramlásnak köszönhetően egyszerűsödik a kommunikáció a barátokkal, a tájékozódás a világ eseményeiről. Lehetőség nyílik az énről alkotott benyomás formálására is.

A közösségi portálok befutása után átértelmeződött az online jelenlét, identitás fogalma. Míg az anonim chatszobák, szerepjátékoldalak tagjainál nehezen megállapítható, mekkora az átfedés a valóság és az illető virtuálisan felépített énje között, a közösségi oldalakat jellemzően nem szerepkísérletezésre, hanem énbemutatásra használjuk. A nyugati kultúra individualista, énközpontú eszményén felbuzdulva szeretnénk minél pontosabb képet festeni magunkról a világnak. A Facebook ehhez minden eszközt megad: képekkel, videókkal illusztrálhatjuk életünk történéseit, tartalmakat oszthatunk meg gondolatainkról, valós vagy virtuális közösségekhez csatlakozhatunk, véleményt nyilváníthatunk kommentek, like-ok formájában.