Betöltés...
A szülők sokszor pontosan tudják, hogy nemet kellene mondaniuk, mégis elbizonytalanodnak, amikor jön a sírás, a könyörgés, a hiszti vagy a saját bűntudatuk. Pedig a határszabás nem a szeretet ellentéte: a gyerek biztonságérzetéhez az is hozzátartozik, hogy a felnőtt képes legyen kiszámíthatóan, nyugodtan és következetesen megtartani a kereteket. Ez azonban különösen nehéz lehet akkor, ha a szülő fáradt, stresszes, szégyent vagy megfelelési kényszert érez, vagy éppen maga is nehezebben kapcsolódik a gyerekéhez. Filep Orsolya Veronika szakpszichológus írása.
Pszichológiai szempontból a határok szerepe többek között a gyermek érzelmi biztonságának megerősítése és a szorongás csökkentése vagy megelőzése. A kicsik megérzik, ha szeretettel szabunk határt pszichológiai jóllétük érdekében. A határszabás nem azonos az autoriter neveléssel, és nem áll szemben a megengedő nevelési móddal sem. Minden nevelési stílusban szükséges határokat szabni, esetleg a módja és a hozzá kapcsolódó attitűd különbözik egymástól. A szülőknél sokszor keverednek össze ezek a fogalmak, és ezzel még nagyobb káoszt okozhatunk a gyermekek életében.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
